A családalapítás miatt pánikoltatok már?

Én inkább azon pánikolok, hogy mi van, ha terhes leszek, mert én meg pont az ellentéted vagyok, nagyon nagyon nem akarom.

Az egy éjszakás kapcsolatból született gyerek már a fogantatásakor hátrányban van. Nincs apa, nincs család. Semmire nem tartom azokat a nőket, akik így csináltatnak maguknak gyereket. Nem tudom hogy hogy néznek a szemükbe később, amikor megkérdezi ki az apám. Hazudozik majd egész életében? Vagy bevallja és vállalja, hogy érzelem nélkül szexelt csak hogy valaki felcsinálja?

Te meg ne aggódj, bármelyik pillanatban betörhet a nagy ő :)

Én azon pánikolok, hogy a gyerekutálatom átcsapott szeretetbe, és akarásba, viszont 3 és fél évig még biztosan nem állhatok le a fogamzásgátlóval, viszont az 5 év a határidő amíg bevállalnánk, és nem tudom, hogy 10 és fél évnyi tablettázás után sikerülne-e teherbe esni.

A másik parám, hogy milyen lakásunk lesz, mert mindenképpen saját szoba kell a gyereknek, de nagyon kevés pénzünk lesz. Ha csak egy szobásra futja majd, akkor nem lesz utódlás.

Én is pánikolok. Pl. azon, hogy mi lesz ha gyerekem lesz és nem fogok tudni úgy törődni az imádott kutyáimmal. Ez olyan szinten elveszi a kedvem, hogy szinte örülök is, hogy nem sikerül teherbe esnem már 8 hónapja. Ugyanakkor az is idegesít, hogy a párom évek óta mondogatja, hogy számára a legszebb dolog az élettől, ha majd gyereke lesz. És mivel nem sikerül és nem tudok és nem akarok teherbe esni, látom előre, hogy el kell őt engednem. És ezektől teljesen kiborulok, mert 34 vagyok, jó eséllyel ki fogok futni az időből, viszont még arra se érzek magamban erőt, hogy vegyek egy nyomorúságos ovulációs tesztet. Az Elevitet állandóan elfelejtem bevenni.

Idősödnek a kutyáim, nem tudom elképzelni az életet, amikor nem vehetem ölbe a kis szőrmókokat amiatt, mert utánam ordít egy gyerek.

Én igen!

Csak én a másik oldalról... 5 éve együtt vagyunk a párommal, 1.5 éve együtt is élünk. Nem élünk nagy lábon! Albérlet, kettőnk keresete épphogy eléri a havi 200 e forintot. Nagyon félek, hogy ilyen anyagi helyzet mellett nem vállalhatunk be egyetlen gyermeket se. Ez elég elkeserítő sajnos.

23/L

Én igazából attól pánikolok hogy nem lehet gyerekem de annyira hogy orvoshoz sem merek elmenni.....

A pénz valahogy nekem nem akadály mert ha segélyen élők fel tudnak nevelni gyereket akkor egy közepes fizuból is csak kijövünk valahogy....

Három gyermekes apaként válaszolok. A nejem bő 8 évig fogamzásgátló tablettát szedett, addig nem lett terhes. Kicsit kivártunk a gyerekkel, mindketten átéltük már fiatalkorban, milyen egy kisgyermek a családban. sem az elsőnél, sem a többieknél nem volt probléma. Az első szülése 29 évesen következett be, a harmadik 34 évesen.

Szenvedett a tudattól, hogy hogyan fogja kihordani, pláne megszülni a gyermekeket. Szerencsére vastag csípője van (nem dagadt, de nem is sovány) és mindketten normál testsúllyal jöttünk világra, így a gyerekere is ez várt. Hihetetlen "könnyen", vagy inkább meglepően gyorsan és ahhoz képest kevés fájdalommal szülte mind a hármat. Sosem dohányoztunk! Amikor jött az első, kitettük a macskát a házból - szegény meg is nyikkant egy kicsit a helyzettől.

Mi családi házban laktunk, de a hosszú pereskedés miatt úgy döntöttünk, hogy albérletbe megyünk. Itt volt egy kis pánik, de bíztunk a jövőben! Azóta is béreljük a házat, de az autót már el kellett adnunk, mert az nagyon sokba kerül. Nincs ezzel semmi baj, ha nem vágysz magántulajdonra, mert sokkal szebb lakást tudsz bérelni, mint amilyet meg tudnál venni! Nem beszélve a hitelkamatokról! Mi szerencsére nem buktunk bele a lakáshitelbe :o)

Csak egyedül dolgozom, mert a nejemnek sok a 3 gyermek, nem tud mellette állást vállalni. Vidékről beszélek, nem Bp-ről! Nekem kell messzire járnom és megkeresni annyit, hogy megéljünk 5-en. Nehéz mindnyájunknak, de a gyermekeink élnek, virulnak és jövő van előttük! És ettől mi is boldogok vagyunk és kitartunk!

Végkövetkeztetés: ne tervezz, csak oldd meg, mert nem tudhatod, hogy mit tartogat a sors. Nekünk volt részünk ezt is megismerni.

43F

Én az albérleten aggódtam, oda semmiképpen nem akartam szülni, mert nincs itthon az albérletezésnemk kultúrája. Mert az nem kultúra, h szerződés senki nem akar kötni a bérlővel, mert akkor adózni kell. Gyerekről, háziállatról hallani sem akarnak, minden egyes szöghöz, csavarhoz engedélyt kell kérni a tulajtól, ráadásul akármelyik nap szólhatnak, h költözz el, mert kell a kecó a keresztfiúnak vagy épp eladta. hová menjek ekkor egy vagy épp több kisgyerekkel gyorsan? Így sajátot vettünk. Tudo, h vannak sikersztorik, én a saját tapasztalatomatírtam le.

Most egyébként azon aggódom, h nem fog összejönni a baba, vagy beteg lesz. Vagy én leszek beteg. Rettegek a terhességi cukorbetegségtől, hallottam, h romlik a látás(az enyémnek már nem lenne jó, ha tovább romlana), félek a szüléstől, h oxigénhiányos lesz a baba, stb., stb.