Miért történik ez velem?

Nemá mi vagy te? HAmupipőke?

Állj a sarkadra hát ez agyrém...

hány éves vagy?

Kötelező kiszolgálni őket?Én csak akkor kapok ágyba reggelit hogy ha nagyon beteg és lázas vagyok.Szerető anyád lehet ha ezt igy hagyja....

Attól, hogy szolgálod a testvéredet és Anyukádat, nem fognak jobban szeretni. Ha nem szeretnek, lehet, hogy képtelenek erre az érzésre, vagy az is lehet, nem tudják érzékelni, hogy te is vágysz arra, hogy szeressenek. Nagy valószínűséggel egymást se szeretik, csak úgy jobban elvannak.

Idézek egy dalból: "Szeretem magamat, Isten szeret engem, és ez már kettő." Próbáld ki ezt. Hajtogasd magadban:"szeretem magamat". És azt is, hogy Isten szeret engem. Ne nevess ki! Ez pszichológia. Ha szereted magadat, ragyogni fogsz! Megváltozol. Sugárzol majd valami ellenállhatatlant. És egyszercsak mit látsz? Ők is elkezdenek változni.

Biztos észrevetted, hogy ha valaki haragos, ez elkezd terjedni. A végén mindenki haragszik mindenkire. Ugyanez igaz a szeretetre is.

Szeresd magad: ez annyit jelent, godnolj magadra szeretettel. Rájuk is szeretettel gondolj. A szeretet nem olyasmi, amit ki kell érdemelni. A szeretet csak úgy van. Nem az a szeretet, hogy szolgálod őket. Ez teljesen független attól. Ha szolgálod őket, de közben haragos gondolatok gyülekeznek benned, akkor a haragot terjeszted el közöttük, mint valami influenzát. Ha szolgálod őket, és közben azt godnolod: "szeretet van bennem, ezért szeretettel adok mindent. Mindegy hogy kinek adom, szeretettel adom, mert a szeretet bennem van" - ha ilyeneket godnolsz, a szeretet fog terjedni, mint valami mosoly-influenza. Eleinte majd csak néznek: "bolond ez a lány? Mi van vele? Biztos szerelmes!" De ha nem adod fel, a szeretet csak terjed majd tovább. Karácsonyra minden rendbe jön, és ez lesz a te ajándékod a családnak.

Vedd fel a "varázsruhát" (gondolatban), amiről itt olvashatsz.

[link]

Egy kedves barátnőm, 30 év körüli, egy kiránduló hajó fedélzetén kapott állást, ahol a vendégek kellemes közérzetéről kellett gondoskodnia. Elmagyarázta a látványt, érdekes sztorikat mondott a partvidéki hegyekről stb, de nem szerette igazán a munkát. - Nem látom az arcokon, hogy érdeklődnének, és nincs egy mosoly, amit viszonozhatnék. Úgy érzem, semmi közöm hozzájuk. - panaszolta. Azt mondtam neki: Neked kell mosolyognod. Gondold azt magadban, hogy szereted őket. Tudod, ez a godnolat sugárzik majd rólad, és viszonozzák. Mondanom sem kell: bejött az ötlet.

És még egy mese van Elizabeth Claret Profet könyvében, a Lélektársak és Ikerlángokban egy bizonyos molnárról és a feleségéről, akik miközben a búzát őrlik, a szeretetüket és a boldogságukat beleőrlik a búzába, az emberek elviszik a lisztet, megsütik a kenyeret, és minden családban ott terem a szeretet és a boldogság, így csodák, csodája, ez egy boldog falu. Kívánok Neked is hasonlókat!