Nálatok is van olyan, hogy a családban valaki elkunyerálja mondjuk a vacsorádat?

Nekem az asszony zabál bele a kajámba rendszeresen, persze előtte ha megkérdezem, hogy kér e, mert szívesen csinálok neki is, hát pofán tudnám vágni ilyekor, annyira dühítő.

Jónéhányszor hőbölögtem már ezmiatt, akkor megsértődött és nem evett bele, de nem használt, azóta is bepróbálkozik, nem tudok mit tenni.

Ha mondjuk a párom, vagy anyukám vagy valaki megkívánja a kajámat, pedig előtte nem kértek, akkor adok egy-egy harit, ebbe nem halok bele. Velem is előfordul, hogy nem kérek, aztán megérzem az illatát és úristen még is de megenném. Aztán lopok egy-két falatot az íze kedvéért. A párom is ilyen, szóval mi jól kiegészítjük egymást. :)

Viszont ha lépten nyomon felenné a kajámat, annak én sem örülnék, sőt... Pláne az a durva, hogy felállsz valamiért az asztaltól és ő addig leül megenni a kész szendvicsedet. Ez azért elég tapló dolog, legalább egy kérdést megereszthetne, hogy "befejezted?".

Jobbat amúgy nem tudok elképzelni, mint hogy elmagyarázz mindent úgy neki, mint egy kisgyerek. Apu 33 perc és 12 másodperc mire kész lesz, addig menj légyszi a nappaliba és ülj le, mert ha kerülgetni kell, akkor 42 perc és 17 másodperc múlva lesz csak kész a kaja...

Ha felállsz az asztaltól és settenkedik, akkor szólj rá erélyesen, hogy NEM fejezted még be a kaját és meg fogod enni a maradék szendvicsedet is, igen! Avagy vidd magaddal akkor is, ha egy pohár vízért mész csak.

Erre amúgy szerintem nincs jó megoldás, aki a szép szóból nem ért, azzal vitázni is fölösleges, csak sértődötten közlekedtek majd egymás mellett, de semmi nem változik.