Hogyan legyünk boldogak? Boldogtalanság, stressz, depresszió, önutálat ellen valami megoldást tudtok ajánlani?
Boldogtalan vagyok a kapcsolatomban,amiből nem léphetek ki a gyerekek miatt.Semmi jó nem történik körülöttünk,állandóan csak a feszültség,a veszekedés.
Szerintem ugyanígy érez a párom is.
Együtt vagyunk a gyerekek miatt,de nagyon sokszor veszekedünk,sokszor úgy érezzük hogy szétrobbanunk az idegtől.
Nagyon szeretném boldoggá tenni de nem tudom. Hogy szeretem e? Nem tudom,és szerintem ő sem tudja mit érez irántam,de valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz.
Iszonyatosan türelmetlen,és iszonyatosan nyers a modora,ez az ami engem kikészít.
Ő változni nem fog,nem is akar.Állítólag mindig az én hibám az összes veszekedés,mert szerinte én így érzem jól magam. Rettenetesen ocsmányul tud beszélni velem,meg néha a legidősebb gyermekemmel is (aki egyébként az első házasságomból származik)
Ezen szeretnék változtatni,talán még nem késő és tudunk együtt boldogok lenni....
Köszönök minden érdemi hozzászólást.
áhhh
Elszállt a kisregényem, kezdhetem elölről....
"Egy pár kérdés, mielőtt bármit írnék:
Hogy jöttél vele össze?
Miért vagy vele?
Valaha voltál belé szerelmes egyáltalán?
A kapcsolatotok elején is úgy viselkedett, mint most?"
Barátok voltunk,neki komoly kapcsolata volt,ami jó 6 éve a se veled se nélküled-ről szólt. Nekem épp alakult a dolog valakivel. Az utolsó szétmenésnél nem szólt, hogy akkor ez most valóban komoly,így én férjhez mentem máshoz.
Aztán pár év múlva csak megtaláltuk egymást,de míg el nem váltam szinte csak mailben meg telefonon kommunikáltunk,mert nem akarta, hogy az legyen, hogy én léptem félre,stb.
Minden szép és jó volt egészen addig míg terhes nem lettem.
Nem szereti a terhes nőket,taszítja.
Szépen össze is szűrte a levet a kolleganővel,bár állítólag nem volt semmi komoly.Mindez amikor kiderült 4 hónapos terhes voltam.
Na és innentől állt a feje tetejére minden.
Kiabálások veszekedések,csúnya és alpári.
Koraszülés volt,jó sokáig kórházban voltunk,azalatt is tartották a kapcsolatot.
Kértem váltson munkahelyet megtette.
Utána még volt egy két mail csere köztük.
Én ezt nem tudtam neki megbocsátani.majd két évig mindennap eszembe jutott,sokszor a fejéhez vágtam.
Szerencsére ma már nem ez a központi téma a fejemben,és ha eszembe jut már nem rándul görcsbe a gyomrom,nem szorul a szívem,de nem feledem.
Hogy miért vagyok vele?
MErt két házasság után 3 gyerekkel kinek kellenék,meg most akkor kezdődjön minden elölről? Ismerkedés,randik,de akkor hova rakom a gyerekeket,meg nem vagyok én már tini,nincs kedvem ehhez,és hát azért csak ragaszkodom. (sajnos)
Igazából nem szeretném ha külön mennénk,csak akkor ha nagyon muszáj,bár az utóbbi nagyon durva veszekedéseket a gyerekek is látták,hallották. :( :( :(
Sajnos nem tudja kordában tartani az indulatait,és mondja mondja mondja.Jó ocsmányságokat.Aztán nálam is elszakad a cérna.Vagy arébb megyek,de akkor jön utánam....
Voltam e szerelmes belé?
Igen igen igen!!!!
Nagyon!
De sajnos a sok k---va anyázás,te gyökér féreg dögölj meg és társai halványították bennem ezt az érzést.
Ha nem beszélne velem csúnyán ő lenne a tökéletes férfi.
De sajnos az az érzésem, hogy nem tudom erről leszoktatni,és bírom addig ameddig.
Félek is amgy egy kicsit,mert megfenyegetett, hogy nem vehetem el a gyerekeket,amit tényleg nem akarok,csak akkor ha nincs más választás,de akkor sem akarom megfosztani az apát a gyerekétől,csak külön menni.
Állítólag az elődöm is azért lépett le 7 év után mert azzal is úgy beszélt már a végén,ahogy a kutyával sem szokás.
A kapcsolatunk elején kenyérre lehetett kenni,nagyon kedves és odaadó volt,nem beszélt csúnyán,éreztem hogy szeret,sokszor kaptam tőle csak úgy apróságokat.nem kell nagy dologra gondolni,egy szál virág,egy csoki,stb.
Legutóbb mikor ezt szóvá tettem,a válasz az volt, hogy minek,már nem kell elcsábítani,meg teenni nekem a szépet.
válasza:Ezt úgy hívják, hogy kapcsolatfüggőség... inkább vagy egy olyan kapcsolatban, ahol folyamatosan megaláznak, mint hogy egyedül legyél. Férfi nélkül, önállóan nem tudod elképzelni az életed...
Pedig ha nem akarnád annyira, még sikerülhetne is...
válasza:Valóban lehet benn egy kis kapcsolatfüggőség, de azért az is tény, hogy két férj és három gyerek után már jobban meggondolja az ember mit lép, mint amikor még csak egy sima kapcsolatot dob el magától.
Én a helyedben leülnék vele, érthetően, tisztán megmondanám hogy mennyire bánt az, ahogy beszél néha, és megbeszélném vele hogy van-e értelme helyrehozni ezt a kapcsolatot, vagy ő mire hajlandó és mire nem, mert ez így NEM állapot.
Ha nem hát nem, te mindent megpróbáltál, bűntudatod nem kell legyen.
válasza:Kérdező, te egy lábtörlő alkat vagy, akiket ezek a bunkó pasik direkt kiszúrnak maguknak, mert a rajtad kiélhetik a beteg személyiségüket, mert megalázkodsz.
Azzal beszélnek lábtörlőként, aki hagyja magát. Az ilyen agresszor tahó primitív állatok, mint a pasid, direkt az ilyen lábtörlő, megalkuvó, sunnyogó csicskákat keresik, mint amilyen te vagy, mert ezeken kiélhetik a korcs személyiségüket.
Egy erős, független, önérzetes nőnek egyszer próbálnának beszólni bunkón, már bäszná ki a pasit a lakásból, hogy az ajtót is vinné. Mert van akkora önérzete, hogy amennyi tiszteletet megad, annyit el is vár. És ha nem adja meg neki a tiszteletet valaki, akkor arra nem pazarolja az idejét és az életét, mert az értékes, és tisztában van a saját értékével. Az önérzetes nőt nem érdekli, hogy "kelleni fog-e valakinek", mert számára a méltóság fontosabb, és inkább lesz egyedül méltósággal, mint megalázkodva egy kapcsolatban. De ezt te úgysem érted, mert te ennek az ellentéte vagy.
Ha nem hagyod ott ezt a bunkó pasit, és még hiszel a nai "boldogság" álmaidban, egy olyan pasival aki nyíltan szärba se néz és beléd törli a lábát, te továbbra is egy megalkuvó lábtörlő leszel egész életedben, majd meghalsz boldogtalanul, valamint lelkileg roncs gyerekeket is nevelsz.
Ezek a kilátásaid.
válasza:Tudod, Kérdező, ez úgy működik, hogy az embernek folyamatos külső sikerélményre van szüksége sok területen ahhoz, hogy megnőjön az önérzete. Ez sikerélmények nélkül nem megy.
Amikor jönnek a sikerélmények, fokozatosan erősödik az önérzeted, bebizonyítod magadnak nap mint nap hogy értékes vagy, hogy erős vagy, hogy fontos vagy, és eljutsz odáig, hogy annyira biztos vagy magadban, hogy a bunkó pasid pofájába röhögsz, és kisétálsz az ajtón. És nem érdekel, hogy "kellesz-e valakinek", mert még ha nem is kellesz senkinek, akkor is jobb a MÉLTÓSÁGTELJES EGYEDÜLLÉT, mint egy MEGALÁZÓ, LÉLEKGYILKOS KAPCSOLAT.
Szóval:
első a sikerélmény
második a nagy önérzet
harmadik a függetlenség és a negatív, mérgező kapcsolatok megszakítása
negyedik a boldogság
Ennyi. Tudom, mert ugyanezen mentem keresztül, mint te, és végigcsináltam, kiszálltam és most boldog vagyok.
15 16-os
(azt hiszem egy és ugyanaz a személy)
Annyira igaz amit írtál,még ha kicsit erős és nyers stílusban is,de igaz....
és fáj az igazság,és utálom magam,hogy nem merek lépni több dolog miatt sem.
Tavaly nyáron egy hajszál választott el attól, hogy feladjak mindent,de az utolsó pillanatban szerencsére erősebb volt az érzés, hogy nem hagyhatom el gyerekeimet,fel kell őket nevelnem.
Az is milyen önzőség lett volna a részemről,de már nehezen bírtam a mindennapi sírást,kiabálást,veszekedést.
5 év után lett ilyen...
Szerinte mindenért én vagyok az okolható,szerintem minde ketten hibásak vagyunk.
Azt mondta nekem kell változni,de nem bírom befogni a számat,nem bírom, hogy olyat akar rámeröltetni amitől rosszul vagyok.nem bírom,hogy állandóan motyog.ha valamit úgy csinálok az a baj,elmondja hogy csináljam.következőnek úgy csinálom ahogy kéri,persze az sem lesz gy jó......
anyós szerint is az én hibám....meg az anyám hibája (utálja anyámat,hangot is ad neki,egykét finomabb megjegyzéssel)
válasza: válasza: válasza:Kérdező! Azért írtam nyers stílusban, mert segíteni akartam neked, hogy feleszmélj, mert kedves stílussal nem segítek, azzal bennmaradsz a megszokott gondolkodási ívedben. Nyers stílussal jobban fel lehet ébreszteni egy embert.
Nem kell egyből lépned, viszont el kell valahogy kezdened sikerélményeket szerezni a külvilágban.
Viszont azt is figyelembe kell venned, hogy ezzel a légkörrel a gyerekeknek is ártasz. Én tudom, mert ilyen családi légkörben nevelkedtem, és több év pszichológus kellett, hogy feldolgozzam. Tehát nemcsak magadért, de legfontosabban a gyerekekért is vagy megoldásra kellene térni, vagy ki kellene lépni ebből, mert csak károsítja őket.
És ilyen szempontból mindegy, hogy kelleni fogsz-e valakinek vagy nem. Mert neked az első feladatod az, hogy a gyerekeidnek biztosítsd nyugodt légkört.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!