Hogy lehet egy gyereket sajátként szeretni, ha alig szabad foglalkozni vele?

A párom azt mondja szeressem sajátomként a gyerekét, ez a feltétele, hogy mi valaha összeházasodjunk, közös további életet tervezzünk. 3 éve együtt vagyunk, együtt élünk, a gyereke fele időt itt tölti, de ilyenek vannak: Csak akkor játszhatok a gyerekkel ha ő neki valami más dolga van (ritkán, mert mindent elhalaszt a gyerek miatt), nem fürdethetem, de még csak be se mehetek olyankor, pedig ott hancúroznak, mert az csak kettejük meghitt játéka, az esti meseolvasást sem csinálhatom. Ha valamit nem csinál/csinál a gyerek, nem szólhatok rá, mert akkor "azt gondolja a gyerek, hogy nem szeretem". De főzzek, mossak, takarítsak rá. A gyerekkel kapcsolatos dolgokba nem avat be, pl ovis ünnepek, nyáron egyik napról a másikra tudatta velem, hogy 6 hétig nincs ovi, jó lenne ha akkor vele lennék heti egy napot, mert kéne valaki. Én így nem érzem azt, hogy közösen lennénk szülők, így nem is értem az elvárását. Kérdeztem, nem változtat ezen, én a maradék kis időmben amit a gyerekkel lehetek csak dícsérgessem, szeretgessem, de így hogyan.