Kinek kell a szülöt eltartani?
Elöször le akarom irni a helyzetet:
A férjem anyjáról van szó. Van három gyereke, két fiú, és egy lány. Férjem a legidösebb, Ausztrának élünk a gyerekeinkkel együtt. A középsö a lány, ö szinte´ne nyogaton él, feketén dolgozik és nincs sehol bejelentve. A legfiatalabb pár házzal odébb lakik illetve csak lakott, mert elvált. A mamának volt egy kisebb háza, és azt ki akarta cserélni nagyobbra és ehhez a mi segitségünket kérte (4 millió Ft). Ezt ugy rendeztük – mivel az anyósnak csak nyugdija van, hogy a kis házat eladtuk, az árát elosztottunk a testvérek között (hogy örökösödési vita ne legyen késöbb) és vettünk egy nagy házat a férjem nevére, az anyjának lakhatási joggal.
Idöközben már eléggé megbántuk, mert azóta minden renoválást nekümk kell fizetni, mondván, hogy a ház a mienk. Arra senki se gondol, hogy ha a régi házban élne, akkor is lennének rá költségek, és az a hátom gyerek között kellen, hogy megosztódjon. Eddig azonban nem szóltunk, de az utóbbi években évente többször jön egy telefon, hogy anyós meg van szorulva, adjunk kölcsön 100 000 – 200 000 – 300 000 Ft-ot. (Ez az összeg az utóbbi ör évben mégegyszer 5 millióra megy.) Ezt csináltunk is eddig, de most aztán elegünk lett, mert most már „kötelezö“ évente többször ilyen összegeket fizetni neki.
Az öccs most ott él, de mivel nincs jóformán semmi pénze (a gyerektartásra elmegy a fizetése fele és neki csak ca. 30 – 40 000 marad) azt mondtuk, hogy élhet ott fizetés nélkül – mert segiteni akartunk neki és ha lakbért kérünk, akkor nincs mit ennie. (Az anyjával együtt azért könnyebben ki tudnának jönni.)
A lány mindig nagy hangon mesélgeti, hogy nekünk mennyire jól megy pedig már legalább 5 éve nem is találkoztunk. Saját elbeszélése szerint annyit keres, mint mi (csak ö feketén, nekünk meg adózni is kell, biztositásokat fizetni stb.) és nekünk van 4 kiskorú gyerekünk is, akiket el kell tartani.
Most a férjem munkahelye bevezette a röviditett munkaidöt és ez azt jelenti, hogy csaka fele pénzt tudja hazahozni. Ebböl még éppen meg tudunk élni, de a anyukájának nem tudunk többé fizetni. Erre felhivott minken, nagyon csunyán leszidott, hogy milyen szemetek vagyunk, mert neki igy nincs elég pénze és nekünk kötelességünk öt eltartani. Hozzáteszem, hogy ö is, meg a kisfia is napi 1 – 2 doboz cigit fogyasztanak, ami szerintem legalább is elég sokba kerül, mi meg itt csak számolgatjuk, hogy legyen elég ennivaló a gyerekeknek.
Szerintem az anya költségeit neki kéne a nyugdijából meg a fia pénzéböl fedezni és a külön költségeket meg esetleg három felé osztva fizetni, nem hogy csak mi fizetünk, atöbbi meg semmit.
Azt szeretném tudni, hogy ki hogy látja a dolgot – tényleg el kellene öket tartanunk a saját rovásunkra is? Mindenkinek köszönöm elöre is a véleményét, függetlenül attól, hogy kinek ad igazat.
válasza:Elöször is köszönöm a válaszokat. MEgjegyzem, hogy nem pontozok senkit, mivel véleményeket szeretnék kapni.
Több kérdés is volt a válaszokban: a nagyobb házat azért vettük, mert igy a mama az otthon élö fia közelében tud lakni és ha kell, van aki helyben tud segiteni (bevásárlás, hótakaritás stb.) és igy ha haza utazunk, nekünk is van helyünk, ahol meg tudunk szállni külön költségek nélkül, tehát nem csak az anyósnak kellett a nagyobb ház, hanem nekünk is volt belöle elönyünk.
A fiatalabbik fiú azért költözött oda, mert mi felajánlottuk azzal, hogy lakbér helyett a ház körüli munkákban segit. Igy akartunk neki segiteni, hogy emberi körülmények között tudjon élni a gyerekei közelében. Albérletet csak másik városban tudott volna kivenni és akkor még az utiköltségek is öt terhelték volna. (Van egy 500 négyszögöles veteményes, ami szintén segitene nekik a megélhetésben, de az is parlagon hever már két éve - mondván, hogy ha öntözik, akkor sok lesz a vizdij.)
A különféle elkért összegeket nem csak ugy adtuk, hanem mindig volt hozzá indoklás is, amit el tudtunk fogadni, ha nem is mindig nagy örömmel. (Pl. a fütési szezon végén a számla egyszerre volt tul magas, stb.)
A 09:52-esnek csak annyit szeretnék, hogy elöször is ugyan dolgozott egész életében, de cserébe kapja a nyugdiját (ami ugyan nem extrém sok, de nem is egész kevés - egy kisebb mezövárosban élnek, nem Pesten - 130 000 ft havonta, plusz az öccs maradék pénze.)
Éveken keresztül hallgattunk és segitettünk, most nem megy. Egyébként a férjem érttségi után ugy tanult tovább, hogy az egyetem mellett dolgozott, hogy megkeresse a rávalót, otthonról nem kapott semmit hozzá.
Nem taszigáljuk, hanem eddig mi vállatuk be öt, csak nem látjuk be, hogy miért egy valakinek kell az összes terhet vállani.
A növér ugyan néha vesz valamit az anyjának de azt nagy felhajtással adja és ezért ö a jó gyerek, mi, akik sokkal többet adtunk amig tudtunk, csak apránként, vagyunk a szemetek.
A saját édesanyám sajnos már nem él, de neki nem tudtunk nagyon adni, mert akkor még mi is csak egyik naprol a másikra éltünk - söt inkább ö volt, aki a kicsi nyugdijából (kb a harmada volt, mint az anyósé 10 évvel ezelöttig) akart volna adni, de nem fogadtuk el.
Arra egyáltalán nem számitok, hogy a gyerekeim eltartsanak idövel, mert tudom, hogy ez nem igazán lehetséges.
A félreértések elkerülése végett: nem arról van szó, hogy éhen hal a mama, ha nem segitünk, de semmit se próbál spórolni, mindent kiad. (A havi cigaretta csak több, mint 15000 ft, meg rengeteg füzetes regényt vesz, ami szintén nem ingyen van és még sorolhatnám a nem igazán szükséges dolgokat - tehát lenne még mit visszafognia.)
Egyébként tudomásom szerint ilyen jövedelemböl családok élnek meg vidéken, nem hogy egy idösebb nö, akinek tulajdonképpen csak kajára meg tisztitószerekre kell költenie - ruhája, cipöje van elég sok. Nem arról van szó, hogy képtelen magát eltartani, hanem arról, hogy elszórja, amije van - ez ugyan az ö magánügye, de az már nem, hogy nekünk kelljen kipótólni a saját családunk rovására.
válasza: válasza:OFF Nem olvastam el a többi választ, mert nem akarok senkivel vitatkozni, ezért ha olyat írok, ami már volt, elnézést... ON
Hellinger terapeutaként és magánemberként sem mondhatok erre mást, mint azt, a gyereknek nem kötelessége eltartania a szülőt. Egyeseknek ez bizonyára fura, és ellenkezhet a helyi szokásokkal is. Pszichológiai oldalról azonban nagyon egyszerűen magyarázható a miértje. A szülő-gyerek viszony nem egyenrangú, hanem nagyon is hierarchikus. A szülő a nagy, a gyerek a kicsi. Amíg nem önálló a gyerek, addig a szülő mondja meg, mit hogyan, és a gyerek szót fogad. Ugyanakkor a szülő csak ad, a gyerek pedig csak elfogad. Amit így kap a gyerek, azt nem kell visszaadnia, hanem a természet rendje szerint is TOVÁBB kell adnia a saját gyerekeinek.
Ez a kicsi-nagy viszony nem megváltoztatható, az "érkezési" sorrend eleve eldönti. Aki magát a szüleinél nagyobbnak tartja-látja, az megbontja ezt a rendet. Ennek lehetnek látható és rejtett következményei, de hosszú távon egyik sem lesz túl hasznos. (Rövid távon jót tehet az egónak, ha valaki mindenkinél nagyobbnak hiszi magát a környezetében.)
Az a gyerek, aki belemegy egy ilyenbe, megsérti a fenti rendet, nagyobb lesz a szülőnél, és ezzel lealacsonyítja a szülőt. (Aki akár kényszerből, akár, mert neki is "jó" ez a helyzet belemehet ebbe a játékba.) Megint a lélek szintjét vizsgálva ezzel mindenki veszít. Mivel tartozik akkor a felnőtt gyerek cserébe azért, hogy a világon lehet, áldozatok árán is felnevelték, eltartották stb? Tisztelettel. Maximum köszönettel. Mással nem.
Átmeneti helyzetekben persze lehet segíteni a szülőket, de akkor azt a jó, ha ezt visszaadják, elkerülve az ilyen kiszolgáltatott helyzeteket.
válasza:Azt gondolom, hogy anyós nyugdíja elég kell legyen a megélhetésére. Az én nagyszüleim ketten kevesebbet kapnak és még támogatják is minden hónapban az egyik gyereküket!
Szerintem egy magasabb életszínvonalhoz lett hozzászoktatva anyós és most azért nem tud kijönni. Ha Ti a gyerekeik továbbra is akarjátok támogatni a magsabb életszínvonal fenntartáséban, akkor azt együtt kell tennetek, ha nem tudjátok támogatni, akkor meg meki kell alább adnia az igényeiből és elfogadni, hogy 130000 ft-ból igen is hogy meglehet élni azért, sokszor egy család bevétele nincs ennyi!
Az én anyám soha nem kérne pénzt tőlem, még azt se fogadja el, ha én akarnék adni valamire, de ez család függő...
válasza:Nagyon köszönöm a válaszokat, megerösit abban, hogy nem mi vagyunk a rosszak, nem bennünk van a hiba. Tulajdonképpen sajnálatos, hogy a helyzet igy alakul, de igy nem mehet tovább. A mama még az unokáknak szülnapra se ad semmit, meg még csak meg se köszönti öket - mondván, hogy nincsenek ott akkor. (Hogy telefon meg internet is van, az nem ismeretlen számára, de túl nagy fáradság lenne)
Amit szeretnék még, ha olyanok is válaszolnának, akik a másik oldalon vannak, mármint idösebb anyák, akik nem a gyerekükkel élnek és csak nyugdijból kell kijönniük - ök hogy látják a helyzetet, kell, hopgy a gyerekeik segitsék, illetve félig eltartsák öket?
válasza:Már ne is haragudj, de sokkal elöbb le kellet volna ezt a z egészet állitani - évekig pénzelni valakit, aki még arra se képes, hogy ne hagyja abba a dohányzást és csak lustálkodik!
Ha nekem nem lenne elég pénzem, elöször is a káros szenvedélyeket hagynám abba és nem más pénzére ácsingóznék.
Ha meg kert is van, akkor miért nem müveli? Ekkora kertben egy család zöldségszükségletét is meg lehetne termelni.
válasza:Ha ennyiből él, akkor már megszokta,hogy szórja a pénzt, amíg van. Lehet, hogy úgy van vele, a nagy összegből mindenre jut. Ne tartsátok el. Ez egy nem fair és azt is megértem, amit mondtál, hisz nem tudja egyformán támogatni minden gyerek, nem is ez lenne a lényeg, hanem a megbecsülés. Eleve csak akkor kérni, ha kell. De ha jól értem, itt akkor kér, amikor gondol egyet és ez nincs jól. Nyugodtan meg lehet neki mondani az igazat, ahogy ide le is írtad. Ha ezen megsértődik, ahogy már írtad, hogy ez megtörtént, akkor esetleg azt a kérdést is fel kellene tenni, hogy ő titeket szeret vagy a pénzeteket. Nincs joga egy szülőnek így viselkedni, ahogy egy gyerek sem tehetné ezt meg egy szülővel szemben. Ez lenyúlás.
Első válaszoló
Az utolsó két válaszolónak is köszönöm a véleményét, amint látom, eléggé igazat adtok nekem.
(Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem tudom kiállni öt - eddig nem volt köztünk nagyobb gond, csak most kezdödnek, mert nem adtunk pénzt)
Megpróbáltam neki elmondani - telefonon a távolság miatt, erre közölte, hogy nem akar velünk beszélni, mert nem vesszük figyelembe az ö gondjait és csak magunkra gondolunk. Igazán nem tudom, hogy mi legyen tovább, igy nem akarjuk folytatni, de egészen megszakitani vele a kapcsolatot, az se könnyü, de lehet, hogy rákényszerülünk, a saját védelmünkben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!