Előre szólok, hogy nem egyszerű eset.. 19 vagyok, fiú. Apámmal még soha nem találkoztam, 3 hónapos koromban elhagyott, semmit sem fizetett soha. Anyám "nevelt" fel.. 7 voltam amikor kilakoltattak a lakásunkból, albérletből, albérletbe költöztünk úgy fél-1 évenként (Soha nem tudta fizetni, bővebben lent). 9 évesen meghalt a nővérem. Amikor már akkora voltam hogy tudtam dolgozni segíteni akartam, és munkát vállaltam. Első munkám 12 évesen volt hajnalban a piacon kellett a zöldséges rekeszeket kipakolnom a kamionról. Azóta dolgoztam már mindenhol. A fizetésemet SOHA nem tartottam meg, még csak ruhákat sem vettem belőle, finoman szólva úgy néztem ki, mint egy jobbsorsú hajléktalan, ami miatt csúfoltak is.. Sokszor nem tudtunk másik albérletet keresni, amikor kitettek minket, és ismerősöknél kellett meghúzni magunkat, ami nagyon kellemetlen volt, és megalázó.. 17 évesen végleg ott kellett hagynom az iskolát (Számítástechnikai középiskola, programozó szak), ami nagyon fájt, mert imádtam a programozást és a matekot.. Erre azért került sor, mert túl sokat hiányoztam az elvállalt munkák miatt, és osztályozhatatlan lettem (Hiába nem álltam semmiből bukásra).. Anyám aki soha nem volt a "munka hőse", többek között ezért nem volt soha stabil életünk, végképp nem akart dolgozni, és úgy döntöttem nem ismétlek évet otthagyom az iskolát, hogy ne haljunk éhen. Állandó munkát vállaltam 18 évesen, viszont a kapcsolatom anyámmal egyre csak romlott.. Soha nem volt elég amit kerestem, mindig azt mondta, hogy nem vagyok a fia, kár volt megszületnem, ha még csak segíteni sem tudok neki. Folyamatosan megalázott, és terrorizált. Ezek miatt folytonos pszichológiai problémáim voltak, sokszor akartam öngyilkos lenni.. Nem úgy mint általában a tizenévesek, figyelemfelkeltésből. Nekem nem volt kinek a figyelmét felkeltenem.. Kisétáltam a vonat sínekhez, a város határában, és vártam. Soha senkinek nem szóltam ezekről. De nem mertem megtenni..mindig volt egy kis remény bennem, hogy hátha megváltozhat. Folyamatos kibolulásaim voltak, dühkitőrések. A problémáim miatt felkerültem a psichiátriára. 3 hónapja azt mondtam elég, és elköltöztem. A baj csak az, hogy egy hónapja kirúgtak, és éppen csak annyi pénzt tudtam összeszedni alkalmi munkákból, hogy a lakást és a számlákat éppen kifizetem. Senkire nem számíthatok. Anyám fel se hívott azóta, hogy elköltöztem. Tegnap kértem tőle telefonon egy kis kenyeret, de azt mondta, hogy nem ad, mert cserbehagytam. Van valami esélyem szerintetek, hogy ebből valahogy kimásszak? Olyan érzések kavarognak bennem, az életem miatt, amiket átéltem, és amik mély nyomokat hagytak bennem, hogy úgy érzem, soha nem lehetek már teljes ember.. Szeretnék még tanulni, és nem azon aggódni, hogy mikor fogok éhen halni..
Kérj meg egy pékséget, hogy záráskor a megmaradt dolgokból adjanak neked. Általában 50%-os áron elmennek a dolgok, de ami megmarad, azt van, ahol a hajléktalanoknak adják. Szerintem biztosan van ilyen a te lakhelyeden is. Aztán az utcára is kiállhatsz zenélni, ha tudsz. Vagy valami trükkel. Ha minden kötél szakad, akkor táblával...
Lakásbérlés helyett szobabérlés kell, és add el most azokat az értéktárgyakat, amikből pénzt lehet csinálni. És munkaügyben térj be minden üzletbe!
2012. nov. 7. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
12/24 A kérdező kommentje:
Igazából egy hete kb azon gondolkozok, hogy veszek fel egy minimális hitelt a diákkártyámra (3 hónapig kamatmantes), úgy 60-70 ezer forintot, és elvégzek egy egyhónapos éjjeliőr képzést. Akkor lenne munkám (Jóesetben), és szabadidőm, ahol tudom folytatni a tanulást. A legvégső terv egyetem lenne, prog-matek szakon, utána pedig külföld. Angol tudásom már most is megvan bő társalgási szinten, csak a menyasszonyom miatt (Aki még tanul 2 évig a fogtechnikusin) MÉG nem akarok kimenni. Ha őt itthagyom, és nem a szakításra értem, mert amiken eddig átkísért, tudom, hogy kibiná a kapcsolatunk, akkor már tényleg egyedül maradnék, és azt ilyen labilis lelki állapotban már nem bírnám ki..
2012. nov. 7. 20:08
13/24 anonim válasza:
Menj el gyárba dolgozni. Pl a Hankooknál szállást is adnak.
2012. nov. 7. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
14/24 A kérdező kommentje:
Gyárba dolgoztam eddig is, de a környéken rohadt nagy a munka nélküliség.. (Komárom-Esztergom)
2012. nov. 7. 21:11
15/24 A kérdező kommentje:
Amúgy a hankooknál min a középfokú végzettség..
2012. nov. 7. 21:14
16/24 anonim válasza:
Miért nem költözöl a menyasszonyodhoz miért nem kérsz tőle kenyeret?
2012. nov. 7. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
17/24 A kérdező kommentje:
Írtam, hogy TANUL(!!) szerinted ma magyarországon egy nappali tagozatos diáknak van saját lakása és jövedelme?
2012. nov. 7. 21:49
18/24 anonim válasza:
Nappali tagozatos diák. Koli, diákmeló. Ma a diákmelósokat keresik.
2012. nov. 8. 07:00
Hasznos számodra ez a válasz?
19/24 anonim válasza:
menyasszony? nulla forinttal csórón mire akarsz házasodni? kenyérre nincs pénzed, de majd biztos lesz pénzed családalapításra, nem?
amúgy meg miért nem osztja meg veled a kajáját a csajod?
nekem volt, hogy a barátom hónapokig munkanélküli volt, és megosztottam vele mindenemet, együtt mentünk kajaosztásra stb.
2012. nov. 8. 07:18
Hasznos számodra ez a válasz?
20/24 anonim válasza:
Szerintem nem értette szó szerint a menyasszonyt
Amúgy van lehetőseged állami segélyt kapni ha jól gondolom. Nem egy nagy összeg, 22 ezer körül, de több mint a semmi. Az önkormányzatnál érdeklődj.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!