Mit tennétek a helyemben?

Szóval otthon élsz, már nem tanulsz és nem is tervezed a továbbtanulást. Ha a szüleid nem (olyan) értelmiségiek, akik elvárják a gyerekeiktől hogy továbbtanuljanak, akkor ez rendben van abban az esetben, ha van munkahelyed, rendesen dolgozol.

Ha viszont munka és tanulás helyett csak lébecolsz, akkor nem számíthatsz jogosan szüleid ill. a társadalom megbecsülésére se.

A szeretet és megbecsülés/tisztelet két különböző dolog. Egy szülő szeretheti a felnőtt önellátásra alkalmatlan szellemi fogyatékos gyermekét is, de nem fogja tisztelni.

Ugyanakkor tisztelheti az óvodás, kisiskolás gyermekét is akkor, ha büszke lehet teljesítményére, mellyel a gyermek közösségén belül elismerésre tesz szert (pl. jól tanul, sportversenyt vagy szellemi vetélkedőt megnyer...)

Na ezt soha az életben meg ne ismételd, hogy az életedet eldobod, azért mert nem figyelnek rád!!!!

Ne érdekeljen ki figyel rád, vagy ki nem figyel rád. Ha keresel egy kis aranyos kislányt,akivel megérted magadat, és boldog vagy mellette,másképpen fogsz látni mindent.

Tudod vannak emberek,amikor azt látják, hogy valakinek fájdalmat tudnak okozni és az mélyen bele is éli magát, akkor azért is csinálják.

Viselkedjél ugy te is,ahogyan õk viselkednek veled, sõt jobban ne vedd észre õket. Soha ne kérd már, hogy törõdjenek veled. Találj olyan dolgokat, amelyben örömödet találod!Fel