Mit tegyek? Szerintem a szüleim utálnak engem.
És most nem a szokásos tini-nyavajákra gondolok, hogy úristen, utálnak a szüleim, mert nem engedik, hogy miniszoknyában menjek iskolába-és hasonlók. Hanem tényleg úgy érzem, hogy gyűlölnek, de leginkább anyám.
Már szinte az lett a hobbija, hogy engem kritizál. Olyanokba beleköt, hogy pl. az én szekrényember a ruhák melyik éle látszik szemből, meg ilyenek. Aztán állandóan ceszeget a ruhám miatt, hogy milyen undorító vagyok, hogy ilyen szakadt ruhákba járok, amikor mindig mondom neki, hogy vegyünk már egy pulcsit, mert amit eddig hordtam, már teljesen szét van szakadva, és akkor még neki áll feljebb, hogy rám mennyit kell költeni.
Az iskolában a legelső padban ülök és onnan nem látom a táblát. Anyáméknak már évek óta mondom, hogy vegyünk egy szemüveget, mert volt, hogy emiatt írtam 1-es dogát is, mert pont olyan feladatok voltak, amiket a tanár írt fel a táblára és mivel nem láttam, nem tudtam megcsinálni. Persze már azért se vesznek, mert hogy az milyen drága. Csak úgy hozzáteszem, hogy anyám, ha a boltban meglátja, hogy valami akciós, felvásárolja kb. az egész készletet. Most nem azt mondom, hogy egy akciós joghurt miatt csődbe megyünk, de azért szerintem ha összevetnénk, hogy mondjuk 1 év alatt mennyit költ fölöslegesen szarságokra, amik itt rohadnak meg ráadásul a hűtőben, mert amúgy senki se szereti, akkor már rég tudtunk volna venni egy szemüveget...
Van egy nővérem, aki elhordja az én ruháimat és amikor rászóltam, a szüleim még velem ordibáltak, hogy én mit képzelek, hogy egy nálam 12 évvel idősebb emberrel merek ordibálni, főleg, ha még a nővérem is. Hát szerintem nem kellett volna vele ordibálnom se, ha 26 évesen agyilag is ezen a szinten lenne, nem egy 3 évesén, akinek az okoz örömöt, hogy más cuccát elveszi....
És soha semmi sem jó nekik. Próbálok kevesebbet itthon lenni hétköznap, hogy addig ne is köthessenek belém, de akkor az a bajuk, hogy én mit kóborolok még iskola után, persze ha itthon vagyok, akkor meg pont az a bajuk.
Már nagyon unom. Mit csináljak?
Sajnállak :(
Tanulj rendesen és aztán menny koleszba!
A nagyszüleid élnek még? Velük tudnál róla beszélni esetleg. Keress egy rokont, aki hajlandó odafigyelni rád és megpróbál segíteni. Nem hiszem el, hogy az egész rokonság ilyen hibbant lenne! Már bocsi.
Ha ez nem megoldás, akkor sajnos nincs ötletem.
Köszönöm a válaszokat.
A nagyszüleim már nem élnek, olyan rokonom meg nem nagyon van, aki meghallgatna. Aki meg meg is hallgatna, úgy is visszamondaná a szüleimnek, és csak még jobban veszekednének velem, szóval ezért nem akarom pont a rokonaimmal megbeszélni :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!