Miért van ez? Ilyenkor mit lehet tenni?

Anyáékal mostanában kezdtünk el úgy jobban kijönni.

De már ismét elviselhetetlenek. Nem hiszik el, hogy ez nekem mennyire sok tud lenni.

Heti 3-4 alkalommal mindig össze veszünk valamin.

Sok az már nekem, hogy mindig igérgetnek, többnyire ebből van már elegem.

A mostani vitánk kb. 4 évre nyúlik vissza. Akkor is pályaválasztás előtt álltam mint most. Akkor semmit nem engedtek nekem. Úgy vegyétek, hogy a papírokat sehova nem adhattam be csak oda ahova ők akarták. /rossz neve van az egész környéken, meg gyenge is, én vagyok itt az évfolyamon az egyik legjobb tanuló/

Akkoriba hiába mondogattam, hogy nem akarok ide jönni mert én erősebb sulira vágyo nem. Tojtak szószerint rá. Akkoriba azt mondták, hogy ha egyetemre továbbtanulok abba dönthetek. Na persze ebbe is bele akarnak szólni.

Úgy vannak vele, hogy most ettől is elakarnak tíltani mondván, hogy maradjak a sulimba. /még jó múltkorába azt mondta of., hogy indítana technikumot. Azóta már egyszer beszéltünk igazgatóval /a csoportunk/ ő azt mondta, hogy nem valószínű, hogy indítani fogok.

Anyáék mindig azt hajtogatják, hogy maradjak itt aztán tovább tanulok. Persze ha nem indul akkor meg szívtam mert nem lesz miből fizetni a tandíjat megint egy évre itthon ragadok ami megint az én hibám lesz.

Ez apróság az összes többihez képest. Millió meg egy ilyen dolgot tudnék mesélni. És persze okot nem tudnak rá adni. A miért kérdésre mindig az a válasz, hogy mert nem. Semmi értelmes válasz.