Nagyon féltem a férjem! Mit tehetnék?
A férjem motorozik és nagyon féltem, hogy baj történik vele.
Rengeteget jár motorozni a baráti társaságával. Sportmotorjaik vannak. A férjemnek egy Hayabusa és valami félelmetes tempókban szoktak közlekedni. Nagyon féltem, hogy egyszer lesz egy nagy balesete és meghal.
Ott van előtte egy csomó elrettentő példa. A bátyja motorbalesetben halt meg. Az egyik barátja szintén. Neki is volt már pár balesete. Tele van titánnal meg platinával. Meg szinte minden barátjának volt már komolyabb esése. Mégse tanul belőle. Gyerek kora óta motorozik, azt mondja ez egy életforma. Kijelentette, hogy csak akkor fogja abba hagyni, hogyha belehal vagy ha tolószékbe kerül. Nem érdekli semmi következmény, csak az, hogy motorozhasson. Amikor próbálok vele beszélni, hogy hagyja abba vagy legalább kevesebbet motorozzon azt mondja, hogy motorozás közben érzi igazán, hogy él. Meg ezt az érzést én nem érthetem és amúgy is hagyjam békén. Meg minden elöl a motorozásba menekül. Mondjuk például vitatkozunk valamin akkor fogja magát felül a motorra és elmegy "levezetni a feszültséget".
Ezt a mentalitást még valahol megis értem egy egyedül álló fiatal embernél. De nem egy 35 éves családos gyerekes embernél aki amúgy a hétköznapokban egy komoly felelősség teljes ember. Ő már nem csak maga iránt tartozik felelősséggel, de irántunk is. Úgy rettegek, hogy történik vele valami. Mindig mikor elmegy itthonról egész addig amíg haza nem ér pokol az életem. Mindig arra gondolok vajon mi történhet éppen.
Szerintetek van rá esély, hogy abbahagyja ezt? Vagy az ilyen motorosok vannak annyira "örültek", hogy soha nem hagyják abba? Törődjek bele, hogy ő ilyen?
Hát, sajnos ez a megszoksz vagy megszöksz esete. Ha ennyien kihaltak körülötte és még mindig csinálja, akkor tényleg nem fogja abbahagyni.
Anno volt egy kezdődő kapcsolatom egy bázisugróval. Nagyon-nagyon tetszett (emberileg és külsőleg is), de miután szóba került, hogy ő soha, semmiért nem mond le a bázisugrásról, nehéz szívvel, de szakítottam. Nem akartam olyan életet magamnak, hogy egyszer majd mehetek azonosítani egy pacát a sziklafalon...
"Kijelentette, hogy csak akkor fogja abba hagyni, hogyha belehal vagy ha tolószékbe kerül."
Erről ennyit...
Megértem, hogy félsz, de ez olyan dolog, mikor az én párom az anyós ülésben fél, ahogyan vezetek, pedig papás a stílusom. Nem te vagy ott, nem érzed.
A motorozás valóban egy életérzés, pont olyan, mint mondjuk az ejtőernyőzés. Sőt... annál jobb, mert csak egy esélyed van ;)
Elég ha tudatosítod benne, hogy családja van, idővel felfogja és lenyugszik, de akkor is motorozni fog, csak óvatosabban. Abbahagyni tuti nem fogja, nem is kell. Neki is van élete, nem feltétlen kell beállni a papucs férjek közé.
Cimborám is ilyen... kölyök kora óta megy a seggrakétájával....
Igazi férfi.
A nők nem arról pampognak mindig hogy igazi férfi kell nekik?
Mi férfiasabb mint egy valódi ízig-vérig motoros , benzin illatú ember?
Nos valóban. kár már ezen pampogni. Ő ilyen, mindig is ilyen volt. lehet félteni, de teljesen felesleges. Amíg veletek van jó, aztán ha meghalt, hát meghalt. ő akarta így. Nem tudsz vele mit tenni. B@szogatni meg felesleges, mert megunja és lelép. nem vagy neki elég fontos ahhoz hogy lemondjon erről. Nem érdekli hogy hiányozni fog neked meg a gyerekeinek. Aki keményen dohányzik, az se jobb, csak nem ennyire látványos és nyilvánvaló hogy belehal.
Én sem pártolom a motorozást. egyszer lett volna egy pasim aki motorozott, de én végül szakítottam vele, mert én nem akartam motorozni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!