Normális hogy anyu elmesélte a drogos múltját?

Az én apám drogozott, meg ivott, ezért is mentek szét anyuval.

Nem ő, hanem anyu mesélt anno arról, hogy milyen volt, mikor elmentek egy rendezvényre, apám meg valami szart kapott az egyik haverjától, amit bevett és majdnem elvitte a mentő. Nekem ez baromi gusztustalan volt.

Nem leszek álszent, nekem is volt olyan időszakom 18-19 éves koromban, mikor megfordult a fejemben, mert baromi szarul éreztem magam a bőrömben. De féltem megtenni és soha nem is fogom, mert apámra és az ő elcseszett életére gondoltam.

Ha viszont mégis lenne egy ilyen múltam, elmondanám a gyerekemnek, hogy tanuljon az én hibámból és legyen előtte egy példa, akire semmi esetre sem kéne hasonlítania.

OFF: "Annyit fűznék hozzá, hogy nem az én gyerekem nem fogja kipróbálni a drogot. Én se tettem, vajon miért is, hmm, lehet, hogy azért, mert normálisan neveltek?" Én meg ehhez annyit fűznék hozzá, hogy engem is teljesen normálisan neveltek, és normális ember is lett belőlem, de az én kezemben is volt füves cigi. Más nem, de a füves cigit kipróbáltam, mert kíváncsi voltam rá, hogy milyen. Nem szoktam rá, az volt az első, és az utolsó, de megtörtént. Más a keményebb drogokra kíváncsi, én azokra nem voltam. Velem is elbeszélgettek ezekről a dolgokról, édesapám orvos, elég jól el tudta mondani, hogy melyiktől mi bajom lehet, és hány embert látott meghalni a drogok miatt. Ettől függetlenül kipróbáltam és kész. Azóta én is lediplomáztam, családalapításra készülök, normális életet élek.

ON: Mivel ezt az egy szál füves cigit nem mondanám "ilyen múltnak", nem valószínű, hogy erről valaha is beszélni fogok a gyerekeimnek, de szerintem teljesen jó édesanyád hozzáállása. Ez olyan, mint a dohányzás. Az én szüleim is cigiznek, és nekem is volt olyan időszakom, 1-2 év, míg dohányoztam. Persze elmondták, hogy "nem egészséges, töttörö", de mikor visszakérdeztem, hogy akkor ők miért szívják, ráadásul az orvos édesapám is, onnantól kezdve nem szóltak rá semmit, mert látták, hogy nincs értelme tiltani, ha én is ezt látom tőlük. Édesanyádnak se sok joga lett volna leszidni a szerek kipróbálása miatt, ha egyszer ő évekig drogozott... Bár a rendőrségre kerülés miatt már lehet, hogy egy kicsit bedurrant volna az agyam.

Nincs mit mesélnem a múltamról gyerekemnek, ugyanis még csak füves cigi sem volt a kezemben (na jó, egyszer megszagoltam magát a füvet, amikor a padtársam behozott, gusztustalan szaga van), sosem dohányoztam, és sosem részegedtem le. Ellenben EÜ-s vagyok, ahogy a párom is, van néhány cifra történetünk (én koraszülött intenzíven dolgoztam, a drogos anya csecsemője a legszörnyűbb jelenség). Szóval igyekszem hiteles példaként állni a majdani gyerekeim előtt. Hogy kipróbálja-e majd? Fogalmam sincs, remélem követi az én példámat, ahogy én is tettem anyámét. Neked pedig lehetne több eszed kérdező, anyád nem azért tálalt ki, hogy folytasd!

21/L