Ha megcsalna a párotok hogy viszonyulnátok utána hozza?

6 éve vagyunk együtt, pont a válása után ismerkedtünk meg.

A történetben fontos momentum, hogy az exneje évekig provokált, támadott, tehát kivívta az ellenszenvemet. Néhány év alatt úgy tudtam leépíteni, hogy egyáltalán nem reagáltam semmire, aztán megunta. Én meg bevezettem azt a szabályt, hogy nem akarok semmilyen kontaktusba kerülni az exfeleséggel, esélye se legyen provokálni.

Mostanában beszélgettünk a gyerekvállalásról és mondta, hogy szeretne valamit bevallani, mielőtt élesítjük.

Elmondta, hogy még a kapcsolat kezdetén (2-3 hete lehettünk együtt), lefeküdt az exfeleségével.

Korábban már volt egy megállapodásunk, hogy ha akar, akár ő, akár én, szabad a gazda, kivéve: gumi használata kötelező, nincs sunnyogás, exfeleség és a közös női barátok tabuk. Ez a megállapodás olyan jól sikerült, hogy egyikünk sem élt vele, hiába lehetett volna :)

Mondta, hogy a helyzetre és a személyre való tekintettel eddig nem merte elmondani. Nem is magán a tényen akadtam ki (baromi régen volt, mi is épphogy a kapcsolat kezdetén voltunk, vegyük úgy, hogy elévült), hanem azon, hogy évekig eltitkolt előlem valamit, pedig tényleg tág tűréshatárral mozgok, kevés olyan dolog van, amit ne lehetne megbeszélni velem.

Tehát nem a megcsalás, hanem a hosszú ideig eltitkolás miatt voltam mérges. Mondtam, hogy inkább nem reagálnék, mert olyat mondok, hogy magam is megbánom. Tekintse úgy, hogy vezekel, úgyhogy egy hónapig teljes mértékben kivontam magam a házimunka alól, mindent ő csinált.

Megeskettem, hogy ha bármi is történik a jövőben, inkább mondja el frissiben, mert ha még egyszer előfordul, hogy elhallgatáson kapom, akkor a bizalmam visszafordíthatatlanul meg fog törni és ott vége az egésznek. Ha ez három gyerek után lesz, akkor is.

Szóval nálunk ezzel rendeződött a dolog. Azt fenntartom, hogy ha elhallgatáson kapom, akkor másodszorra nincs pardon, azonnal csomagolhat. Hiszti nem lesz, a válás is békében, korrektül fog lezajlani, de ott és akkor vége a dalnak.

Összetörne a dolog. Ha látnám, hogy megbánta és egyszeri eset lenne (tehát nem szeretőt tartana) akkor nagyon nagyon nehezen rengeteg vita után talán együtt maradnánk.

24N

Mivel egyszer már beleestem abba a hibába, hogy jaj, oldjuk meg, mentsük meg a kapcsolatot, mit változzunk, ezért ma már tudom, hogy azonnali szakítás jár a megcsalásért!

Nehogy már én rokkanjak bele egy idióta férfi tettébe, mert nem bírta a gatyájában tartani a farkát...

Számomra azért fontos, hogy mikor történik ez. Nyilván hatalmas törés a másik fél hűtlensége bármikor, de azért egy egyszeri esetért, mondjuk egy 20 éves amúgy jól működő házasságból nem biztos hogy azonnal kilépnék, míg mondjuk a jelenlegi alig 1 éves kapcsolatomból valószínűleg gondolkozás nélkül.

Én nem vagyok egy lobbanékony ember és nem vágnék kisbaltát a fejébe (de csak mert szeretnék nem a sitten megöregedni), valószínűleg első pillanatban szólni sem tudnék a sokktól, ha most kiderülne ilyesmi.

Aztán hol nyugodtan, higgadtan, hol hisztizve, bőgve, csapkodva mondanám el a véleményemet. Megvárnám, amíg a fájdalom és a megalázottság érzése kicsit odébbáll és átveszi a helyét a józan gondolkozás. Ezután dönteném el, hogy hogyan tovább.

Nem a megbocsátással van a probléma, mert sokmindent letudok nyelni, viszont a bizalom olyan mértékben eltűnne a kapcsolatunkból, hogy magamat tenném tönkre azzal, ha vele maradnék. Én nem akarok gyanakodásban, nyomozásban élni és körmöt rágva ücsörögni, ha a párom késik egy órát melóból hazafelé jövet... Ismerem magamat annyira, hogy tudjam, hogy valószínűleg belebetegednék a helyzetbe és teljesen kifordulnék önmagamból, ami előbb utóbb úgyis a kapcsolatunk végét jelentené, erre pedig senkinek nincs szüksége.

Egyébként csaltak már meg, így a hozzászólásom javarészt a tapasztalatomat tükrözi.