Mit szóltok ehez? Mit gondoltok egy ilyen nőről?
Volt egyszer egy lány. Tizenöt évesen megismert egy fiút. Rá egy évre becsúszott a gyerek. Az apa vállalta őt, segítette őket, imádta a lányát. Rá egy évre még egy lány. Három év múlva lett még egy, majd négy évre egy fiú. Egyik sem volt tervezett. Az anya nagyon fiatal volt. Mindössze huszonhárom, amikor a negyedik gyerek született. Nem bírta a felelősséget. Állandóan üvöltött, ütött-vágott gyereket, apát, macskát, berendezést. Az apa elviselte a nő hülye természetét, törődött a gyerekeivel, hajszolta pénzt (ő sem volt több huszonnégynél), soha nem bántotta az anyát, még csak rá sem kiabált (pedig megérdemelte volna). A negyedik gyerek üt hónapos korában az anya lelépett. Minden jogáról lemondott, az apa nem kényszerítette, hogy fizessen. Nem kereste többet a gyerekeit. Ekkor a legnagyobb hét volt, a legkisebb öt hónapos. Az apa összetört, de továbbra is nevelte a gyerekeit, tanult, dolgozott. Sikerült lediplomáznia, az anyagi gondok pár év múlva rendbejöttek, az apa megimert egy másik nőt, összeházasodtak, együtt nevelték a gyerekeket, a gyerekek anyjuként szeretik őt. Boldogan éltek, időközben a gyerekek felnőttek, megházasodtak, gyerekeik lettek. Az anya feledésbe veszett. Huszonkilenc évvel később ( az elhagyástól számítva ) jelentkezett a vérszerinti anya. Felkutatta a gyerekeit, a volt párját. Kiderült, hogy családra vágyik. Nem lett karrierje, két (!) házassága is zátonyra futott, rengeteg futó kapcsolata volt, egyikből lett egy fiú, de vele nincsenek jóban. Meg akarja ismerni a gyerekeit, részt akar venni az unokák életében, mi több, követeli. Felbolygatott egy békés családot. A gyerekei nem akarják beengedni az életükbe. Ők a nevelőanyjukat tekintik az anyjuknak, nem akarják megismerni a vérszerintit, megvetik, azt pedig végképp nem akarják, hogy az unokáival kapcsolata legyen.
Ti hogy reagálnátok? Mit gondoltok az anyáról? Nincs olyan érzésetek, hogy a végső kétségbeesés tette ezt vele? Mert nem vitte semmire az életben? És hogy esetleg az anyagi javakra pályázik vagy csak szimplán kereszte akar tenni a volt párjának és a feleségének?
válasza: válasza:Engem nem érdekel, hogy mit akar, mit követel. Lemondott a jogairól, nem theet semmit. Arról nem is beszélve, hogy igazából nem a gyerekeiről van szó, hanem az unokáiról. Teljes, egész családokban is előfordul, hogy a szülők nem engedik a gyerekeik közelébe a nagyszüleiket, szinte sohasem látják a gyereket, nem kell ehhez ilyen elhagyásos sztori. Szóval lesz*rnám, hogy mit akar az a nő, figyelmen kívül hagynám és ha zaklatni próbál, akkor feljelenteném minden további nélkül.
Hogy a nőről mit gondolok? Az életben nem akarnám látni azt, aki így elhagyott. Van egy anyukám, és hiába nem ő szült, akkor is ő az anyukám, ő nevelt fel. A másik meg csak egy idegen nő.
válasza:Azért ennyi gyerek, és mind véletlen... Ehhez nem csak az anyuka kellett, hanem az apuka is.
Én talán kíváncsi lennék a történetre a nő szemszögéből is, mit miért tett, mit szeretne most, de követelőzni nem hagynám semmi esetre. Ha kíváncsi vagy rá, talán engedd közeledni, aztán kialakul. Azt nem hagynám, hogy úgy tegyen, mintha semmi sem történt volna. Ha számítóan közeledik, akkor elhajtanám a fenébe.
válasza: válasza: válasza:Jaj, emberek. Én nem azért ítélem el anyámat, mert enyiszer teherbe esett. Az idegösszeomlás is érthető, fiatal volt. Hanem azért, mert 29 évig azt sem mondta, hogy Bu. Apámat is lehet szidni, de ő vállalta a felelősséget, becsülettel, szeretetben felnevelt minket. Én is anya vagyok és sosem hagynám cserben a gyerekeim.
Különben szerintem nem családot akar, hanem anyagi haszont. Ő le van égve, lecsúszott alkoholista, talán még drogozik is. Volt már k*rva, büntetett előéletű, minden szar. A féltesóm elmesélte, tegnap beszéltünk. Ezzel a nővel én nem akarok kapcsolatot tartani. A testvéreim sem. Tűnjön el az életünkből és vissza se jöjjön. Csak a féltestvéremmel akarom tartani a kapcsolatot. Persze még elég nehéz levakarni, hívogat, írogat, nem tudom levakarni.
Utcsó előtti, köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted. Most olyan kegyetennek érzem magam, hogy így bánok azzal, aki megszült engem. Te nem éreztél így?
válasza:lehet, hogy már nem érdekel, de eszembe jutott valami: a legtöbb nő az ő helyében abortuszra ment volna. először biztos, de könnyen lehet, hogy mind a négy esetben.
ha abortuszra ment volna, akkor most a világon senki nem vetné meg, a társadalom szemében tisztább lenne, pedig 4 magzatot pusztított volna el.
neked megérte-e, hogy megszülettél ilyen áron? hogy lett három drága testvéred, ilyen áron, hogy nem volt jó anyád (egy ideig) gondolom, hogy igen.
Neki talán emiatt is, meg persze a saját gyengesége miatt is, félrecsúszott az élete. Apukátok erősebb volt.
Szerintem az Anyukád legalábbis azt megérdemli, hogy harag nélkül gondolj rá, hiszen vállalta, hogy megszüljön, a "könnyebb" megoldás, az abortuszok helyett.
Én tisztelem az ilyen embert. őszintén mondom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!