Mit szóltok ehez? Mit gondoltok egy ilyen nőről?
Volt egyszer egy lány. Tizenöt évesen megismert egy fiút. Rá egy évre becsúszott a gyerek. Az apa vállalta őt, segítette őket, imádta a lányát. Rá egy évre még egy lány. Három év múlva lett még egy, majd négy évre egy fiú. Egyik sem volt tervezett. Az anya nagyon fiatal volt. Mindössze huszonhárom, amikor a negyedik gyerek született. Nem bírta a felelősséget. Állandóan üvöltött, ütött-vágott gyereket, apát, macskát, berendezést. Az apa elviselte a nő hülye természetét, törődött a gyerekeivel, hajszolta pénzt (ő sem volt több huszonnégynél), soha nem bántotta az anyát, még csak rá sem kiabált (pedig megérdemelte volna). A negyedik gyerek üt hónapos korában az anya lelépett. Minden jogáról lemondott, az apa nem kényszerítette, hogy fizessen. Nem kereste többet a gyerekeit. Ekkor a legnagyobb hét volt, a legkisebb öt hónapos. Az apa összetört, de továbbra is nevelte a gyerekeit, tanult, dolgozott. Sikerült lediplomáznia, az anyagi gondok pár év múlva rendbejöttek, az apa megimert egy másik nőt, összeházasodtak, együtt nevelték a gyerekeket, a gyerekek anyjuként szeretik őt. Boldogan éltek, időközben a gyerekek felnőttek, megházasodtak, gyerekeik lettek. Az anya feledésbe veszett. Huszonkilenc évvel később ( az elhagyástól számítva ) jelentkezett a vérszerinti anya. Felkutatta a gyerekeit, a volt párját. Kiderült, hogy családra vágyik. Nem lett karrierje, két (!) házassága is zátonyra futott, rengeteg futó kapcsolata volt, egyikből lett egy fiú, de vele nincsenek jóban. Meg akarja ismerni a gyerekeit, részt akar venni az unokák életében, mi több, követeli. Felbolygatott egy békés családot. A gyerekei nem akarják beengedni az életükbe. Ők a nevelőanyjukat tekintik az anyjuknak, nem akarják megismerni a vérszerintit, megvetik, azt pedig végképp nem akarják, hogy az unokáival kapcsolata legyen.
Ti hogy reagálnátok? Mit gondoltok az anyáról? Nincs olyan érzésetek, hogy a végső kétségbeesés tette ezt vele? Mert nem vitte semmire az életben? És hogy esetleg az anyagi javakra pályázik vagy csak szimplán kereszte akar tenni a volt párjának és a feleségének?
válasza:
válasza: válasza:Már ne is haragudjatok, de az teljesen jogos, hogy ennyi idősen összeroppant ekkora teher alatt. De
1: miért nem vigyázott?
2: ha úgy alakult, miért a gyerekeivel tolt ki?
Engem hidegen hagyna, lehet, hogy meghallgatnám, de semmiképp sem vehetne részt az életemben, úgy, mintha mi sem történt volna!
Egyáltalán hogy képzeli? És miért ennyi idő után?
válasza:Ez egy nagyon nehéz helyzet lehet... Ha meg tudtok bocsájtani neki, az már valami... utána esetleg lehet próbálkozni vele, hogy családi kapcsolatot alakítsatok ki. Az ilyen nem megy máról holnapra. ezt neki s meg kell érteni, mert bármi is volt a lelkében akkor, óriásit hibázott , nem kis sérülést okozva nektek, jó lenne ha ezt megértené. Én nem tudnék elzárkózni tőle, de valószínűleg gyűlölném őt azért amit tett.
Helyére kell tenni őt magatokban az értékrendetek szerint, meg kell érteni hogy miért csinálta azt a sok sz.art -a megértés nem egyenlő az elfogadással- és ha ez megvan, kezelni is könnyebb a helyzetet, és abból tovább lépni valamilyen irányba...
válasza:Azt megértem, hogy fiatalon összeomlott, de arra nem látok mentséget, hogy majdnem 30 évig ne keresse valaki a gyerekeit. Jó, 24 évesen lelép, de mi van 30, 40 éves korában? Várni kellett 29 évet?
Sajnálom a gyerekeket, felbolygatta az életüket.
válasza: válasza:szerintem bármit lehet. az ő döntésük. szerintem a nőnek elvárásai nem nagyon lehetnek. ha nekik van kedvük belemenni egy ilyen kapcsolatba menjenek. ha nincs, akkor ne. egyoldalúan nem lehet ezt követelni, pláne ennyi idő után.
én annyit megtennék azért, hogy egyszer leülök vele beszélni. és ott legfeljebb elmondom, hogy ha egyszer így alakul, akkor ezt most már nem akarom újra építeni. de nyilván ez is én vagyok, ha ők nem akarnak akkor nem kell. ha a nő intelligens lenne akkor lassan közeledne. adna időt, hogy hátha ébred bennük később igény megismerni ki is az anyjuk.
Én vagyok a legidősebb lány.
Nem is a baj, hogy haragszunk rá. Úgy ahogy megbocsátottunk, de most, hogy így megjelent, újra megelevenedett minden.
Kiskoromban féltem tőle. Nem szerettem, ha a közelemben van, azt méginkább nem, ha a testvéreimmel volt. Ösztönök, ösztönök. De azért szerttem, hiszen az anyám volt. Amikor elhagyott, a testvéreimmel úgy éreztük, hogy biztos mi vagyunk a hibásak. Borzalmas volt. Most is emlékszem, hogy amikor nagy teátrálisan elment, apám mondta, adjunk "anyának" búcsúpuszit. Anyám pedig nem engedte meg.
Apám nagyon szerette anyámat. Anyám mégis hatalmas sebet ütött rajta. Északa sokszor hallottam őt sírni. Szerncsére megismerte anyát.
A vérszerinti anyám nekem nem az anyám! Nekem van anyám. Ő adott minden este puszit, ő sütött tortát a tizedik szülinapomra, őneki meséltem el először, hogy elvesztettem a szüzességem, őtőle búcsúztatak minket az esküvőkön, ő kísérte oltárhoz az öcsémet, ő a gyerekeim és a testvéreim gyerekeinek a nagyanyja, ő vett babaholmikat, ő támogatott az örökbefogadásban és a szülőségben. Nekem ő az anyám. Fiatalkorában elvesztette a gyermekét, nem is lehetett több. Mindig édesgyekeinek kezelt minket, ölni tudottvolna értünk. Most vajon hogy érezhet, hogy felbukkant a másik "anya"? Ráadásul a vérszerinti anyám elvárja, hogy anyának kezeljük.
Harminchat éves vagyok, van férjem, három lányom, teljes életem, szerető családom és barátaim. Az életemben (és a testvéreimében is) szinte minden rendben volt. 29 év alatt elfelejtettük "anyát", nem akartuk megismerni. Most idejön, feléled minden, felborul minden.
Ráadásul 29 év sok idő. Szerintem más céljai is vannak. Miért most jön? Ha annyira családra vágyott volna, jöhetett volna hamarabb is, a féltestvérem már húsz éves! De lehet, hogy tévedünk és tényleg csak velünk akar lenni. De nem úgy néz ki.
válasza:meg lehet tudni hogy hogy kerult elo? kinek irt es mit? es hogy kovetelozik?
[link] ezt olvasd el. ha tenyleg igy tortent ahogy leirtad, nagyon gyanus hogy anyukadnak valamilyen pszichologiai problemaja van, nem veletlenul viselkedik igy. ha pedig tenyleg antiszocialis, akkor legjobban jartok ha az egesz csaladot tavoltartjatok tole, az ilyen emberek jellemzoen nem is vannak tudataban hogy betegek, nem is akarnak valtozni viszont rengeteg kart okoznak maguk korul
válasza:#18: végre van valami izgalom az életedben, ha eddig felnőttként minden simán ment :) most valamiféle családi drámában érezheted magad :)
szerintem az a lényeg, hogy ne érezd úgy, hogy bármi is meglenne itt határozva, hogy mit kell tenned és ha nem azt teszed rossz vagy. menny azután amit te helyesnek érzel és ami az érzéseiddel összhangban van.
ha elutasítod őt, akkor is úgy tedd szerintem, hogy vedd emberszámba. pl mondhatnád azt, amit lényegében itt is írsz, hogy túl sok fájdalmat okozott ez az egész, túl vagy rajta, de nem akarod újra nyitni ezt a dolgot. fogadja el, hogy nélküled kell éljen. ahogy neked is el kellett fogadni, hogy nélküle kell élj. és már van egy másik anyád. nem akarsz még egyet.
de lehet, majd később tudni akarod, hogy mi is történt ott régen az ő szempontjából. hogy miért is történt így a dolog. lehet egyszer évek múlva te fogod keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!