Hogyan lehet megoldani, hogy a nagyszülők ne szóljanak bele a gyereknevelésbe abban az esetben, ha egy fedél alatt lakik a 2 család?

Jól értem? Még sem együttlakás, sem gyerek nincs? Miért csinálsz már előre abból a problémát, ami lehet, hogy be sem fog következni? Ismered a Kisködmön mesét? Nem a Móra félére gondolok, hanem ahol leküldik a gyereket a pincébe, anya elkezd parázni, mi lesz, ha ráesik a gyerekre a káposztáskő? Olvasd már el!

Ha külön házban laktok, csak az udvar közös,akkor sztem nem gond. Nem kell lepasszolni napi szinten a nagyszülőknek és egyből nem lesz félrenevelve. Vagy a szüleid simán bejárnak hozzátok kérdezés nélkül napi többször? Arra viszont számíts,h bármennyit is unokáznak, tuti kényeztetik majd kicsit, ez a nagyszülők előjoga:)

Most akkor külön laktok csak egy udvarban, vagy egy fedél alatt? Mert nagyon nem mindegy...

Én már írtam egyszer, akkor még nem tudtam, hogy az általad írt egy fedél nem is egy fedél, hanem csak közös udvar. Ha otthon tudsz maradni a gyermeked 3 éves koráig, akkor nevelésre ne engedd át a nagyszülőknek. Foglalkozz vele majd annyit, amennyit csak tudsz és a nagyiéknak csak a közös játszás és tényleg a kényeztetés maradjon. Ha nem egy asztalnál esztek, nem közös fürdőszobát használtok, akkor ha a gyermekedben kezdettől fogva tudatosítod, hogy azt kell csinálni, amit anyu mond, úgy kell viselkedni, ahogy anyu tanítja, akkor nem látok nagy problémát. Így ugyanis nem látják, hogy evés közben miért és hogyan szólsz rá a gyerekedre, hogyan mosakszik, hogy nem engeded, hogy elúsztassa a fürdőszobát stb. és ezáltal lehetőségük sincs arra, hogy mindennapi dolgokba beleszóljanak. Ha úgy érzed, hogy apud dagit akar nevelni a gyerekedből, te tanítsd őt arra, hogy mozogni kell, tanítsd meg arra, hogy mértékkel eszünk és nem "zabálunk", és akkor hidd el, működni fog a dolog. Én már nagymama vagyok, a mi családunkban soha nem volt szokás a "nagy zabálás", így a gyerekeim is ezt vitték tovább a családjukban. Az egyik unokám másik nagymamájánál viszont minden úszik a zsírban és egy ember annyit eszik, mint mi a férjemmel ketten. anélkül, hogy mi ezt kitárgyalnánk, az unokám saját magától kigúnyolja ezt a fajta kajálást. Ezzel csak azt akartam igazolni, hogy a szűk családon belüli szokásokat a gyerekek megfelelő neveléssel igenis magukévá tudják tenni és már akkor nem is kell annyira félned a nagyszülőktől. Sok sikert kívánok a gyermekneveléshez és legyen nagyon sok örömöd a gyermeke(i)dben!!!

Édesapád nem beszámítható? Hát ilyen közegbe biztos nem szülnék gyereket...