Miért viselkednek így a szüleim a párommal? Hogy tudnám megszüntetni a konfliktust?

A szemébe, bájosak és azt mutatják, h szeretik, elfogadják, ám ha nincs velem és van vmi vita, - legtöbbször azért mert szerintük nem érdekel senki és semmi, (a barátaim a szerelmem és úgy mindenki más szemében normális vagyok, sőt elfogultság ide v oda, a bnőm és 1esek szerint is én vagyok a legodaadóbb ismerősük) - ha nem is rögtön de legtöbbször előveszik és éppen csak le nem k.rvázzák, mindenért őt okolják ami velem kapcsolatos (értsd: viselkedés).

Hiába beszéltem a fejükkel, h rohadtul rossz vágányon vannak és nem értem mire fel mondanak olyanokat amiket. Sztük akkor is "ez így van" meg, én vagyok a szemét, mert nem tettem le semmit az asztalra. Holott most végeztem el a sulit, nem gyenge iskolákat tudtam le egész jó eredménnyel, igaz még melóm nincs, hiába jártam utána közmunkának, Tesconak és minden ilyen sz@rnak.

Mindig azzal, jönnek h ők nem ilyennek neveltek etc... bár a "gondok" (szigorúan idézőjeles, mert tudom, h lusta vagyok de azért na... + egyéb itthoni dolgok amik nem, idevágóak és több kilométeresek) már jóval a barátnőm feltűnése előtt (1,5 éve vagyunk együtt) megvoltak a családban. De csak mostanában, 2-3 hója ilyen seggek.

Mindent felhánytorgatnak, komplett összeesküvés elméleteket gyártanak, és szentül hisznek vmiben, ami szerintem az, h ő a gonosz.

Sajnos ezek miatt, a szakítás szélére sodródtunk, hiszen nem akarja elviselni őket, és meg is értem. U.h. kezd elegem lenni.

Munkám még nincs de intenzíven keresek, h elszabadulhassak innen és megmentsem a kapcsolatunkat.

Kezdek besokallni a szüleimre és kezd fogyni az erőm, h napi szinten leboxoljam velük ugyanezt újra meg újra

[elnézést a vulgáris szövegért].

20/F