Mit tegyek? Beszélnem kéne a feleségemmel?

Egyébként kérdésfeltevő: te tudod, hogy már nem kiskamasz vagy, aki ha megun dolgokat csak következmény nélkül tovább léphet?

Felelősség, dereng valami?

Ezmással is előfordul, az élet nem könnyű.. Ha sokat dolgozol és otthon is csak a gyerekek nyafogását kell hallgatnod, időnként nagyon fárasztó tud lenni. Mindenképpen kapcsolódjatok ki kettesben a nejeddel. Utazzatok el egy hosszú hétvégére. Jó , ha van egy nagyi , aki bevállalja addig a gyerekeket. Meglátod, ha a gyerkőcök majd iskolások lesznek, sokkal több örömöd lesz bennük. Közös focizás, kirándulás, stb.

Ha beszélsz a feleségeddel, mindenképpen legyél vele tapintatos. Hidd el, neki sem könnyebb. Ha lelépnél, talán egész életedben bánnád, ne legyél önző..

ÓÓÓÓ, hát nincs itt semmi probléma.

A gyerek az amúgy is egy olyan izé, ami a nő testrésze, vagy valami hasonló, tehát a nővel együtt elhagyható.

Vagy ha meguntad őket, egyszerűen add vissza a gólyának!

NORMÁLIS VAGY????

Tudod, az a nagy büdös, roh.adék helyzet, hogy nem lesz belőled varázsütésre agglegény, aki szaladgálhat a pi....pik után.

De nem ám!

Belőled lenne az ún. elvált férfi.

Egyrészt: hatalmas skarlát betű lenne a homlokod közepén minden nő előtt. (Tudod, ő az a pöts, aki elhagyta a két szép gyerekét, a feleségét, és felrúgta az egész családod...)

Másrészt: gyerektartás, vasárnapi apukaság, stb. Valahogy el nem tudom képzelni a jelenetet a bíróságon, hogy "Drága bírónő, hát értse meg: nekem se közös felügyelet, se láthatás nem kell, én nem akarok jópofizni a gyerekeimmel. Meguntam őket." Amíg ezt nem tudod előadni röhögés nélkül, addig éled az elvált apák életét: hétfőtől péntekig húzod az igát, szombaton elhozod a gyerekeid, és vasárnap este visszaviszed.

De nyugtasson meg a tudat, hogy amíg te hétvégén apukát játszol, addig a feleséged végre kitombolhatja magát, mert neki lenne ingyen babysitter. ---> Ez vagy te.

Az a lehetőség ennél is bonyolultabb, hogy fogod magad, lelépsz, eltűnsz: elköltözöl messzire, otthagyod a mostani munkahelyed, a barátaid, a családod, és te most agglegény vagy, mert csak azért is...

Keresel új lakást, új munkát, új barátokat, legfeljebb a havonta levont gyerektartás emlékeztet minderre.

Mi sem egyszerűbb!!

Mert ez pont így működik!

Tanmese.

Drága jó vér szerinti apám is így gondolta.

Lelécelt.

Volt olyan év, hogy kétszer láttam két napra.

Aztán anyám újra férjhez ment, és nem csak neki lett új családja, de nekem is. Egy új apával. Az én kérésem volt, hogy vegyen a nevére, és ez meg is történt. Röpke hivatalos aktus során, a bírónő előtt megígérték, hogy apám továbbra is akkor lát, és akkor vihet el, amikor akar, nem fognak útjába állni, hogy tartsa a kapcsolatot.

Én, mint nagyon buta, 10 éves kislány, abban reménykedtem, hogy végre nincs "láthatás", akár minden hétvégén el is jöhet értem. Vagy legalább havonta egyszer. (Akkor nekem nagyon nagy dolognak tűnt, hogy a "Bírónő" előtt ezt megígérte, kb. mint szentesküvés a pápa előtt: lövésem nem volt, mi az a bíró)

Aztán telt-múlt az idő... Konkrétan három év.

Karácsonykor jönnek be anyámék sápadtan, hogy itt van értem "apám", és látni szeretne. Hozott annyi ajándékot, hogy alig fért a kocsiba.

Tudod, mit válaszoltam?

Azt, hogy NEM. Azt mondtam, hogy soha az életben nem akarom látni.

És ezt a kijelentést azóta sem bántam meg, pedig most már nekem is ekkora gyerekeim vannak.

Ha úgy gondolod, veled nem fordulhat elő, hogy fájni fog, ha se a feleséged, se a két gyereked nem lehet soha többé az életed része, nem lesz rossz, ha másik férfi tanítja meg a fiaid focizni, biciklizni, hóembert építeni, nem te fogod elmesélni nekik, hogy lesz a kisbaba, és nem akarsz részt venni a diplomaosztójukon, szalagavatón, de egy nyomorult évzárón sem, mint büszke apa: akkor menj.

Ahogy olvasom az írásaidat, az a szomorú, hogy semmit nem fog veszteni a családod, amit mégis, az legfeljebb némi jövedelem. Ennyi. És bármibe lefogadom, hogy te sem fogsz majd hiányozni a gyerekeidnek.

Szerintem csomagolj.

Lesz majd olyan, aki örül, ha férje lehet a feleségednek, apja a gyerekeidnek, és hálát ad minden percért, amit együtt tölthet a családjával.

20-as nagyon szépet írt...

Kérdező, szoktál egyedül lenni néha? Szerintem, minden embernek alapvető igény: naponta kis időt egyedül.. NEm sokat, 15-20-30 percet.. Ha ez nem megvalósítható, akkor jelentkezhetnek ilyen tünetek..

"hogy mindig jópofiznom kell" -egyáltalán nem kell!!

"nem úgy gondolok semmit ahogy csinálom,"

-ez a csömör, a megtörtség, ez betegség, gyógyítani kell.

Szükséged lenne, hogy 2-3 napig elvonulj, egyedül legyél, a természettel. Ezt meg is kellene beszélni, ezt meg is lehetne oldani. Ha úgy gondolod megfontolandó a válaszom, priv-ben többet.