Egy (4 éves) gyereknek mikor kellene tudnia, hogy a külön élő szülők nem a normális eset?

Egyrészt szerintem neked emiatt nem kell aggódnod.

Másrészt, eddig is nőttek fel úgy elvált szülők gyermekei, hogy nem magyarázták el nekik ezt, mégis mind tisztában vannak vele.

Harmadrészt, ez normális. Nem szabad nem normálisnak bélyegezni egy családot. Nekem csak anyukám volt, és nem éreztem nem normálisnak. Inkább úgy kellene mondani, hogy az az IDEÁLIS, ha együtt maradnak a szülők.

Megkérdezhetem, hogy ez hogy jutott eszedbe? A kislány kérdezősködött?

nem szabad, hogy nem normálisnak érezze magát azért, mert nincsenek együtt a szülei.

nekem is elég korán szétmentek az őseim, egyáltalán nem zavart, mert így szoktam meg. szerető családban nevelkedtem, volt mamám, papám, anyum. néha sokkal jobb így, mert nyugi volt, jó példát láttam, és egyáltalán nem hiányzott az apám. mi több, gyakran örülök neki, hogy nem vett részt a nevelésemben.

ha már érdekli a dolog, akkor el lehet neki mesélni, hogy anyu és apu nem jöttek ki jól egymással, ezért külön élnek, de ez nem baj, mert a családja szereti őt, és számíthat rájuk.

apuka rendesen törődik a kislánnyal? van láthatás, állatkert, kirándulás, fagyizás?

Rengetegféle családmodell létezik, és mindenkinek az a normális, amit ismer. Én a 4 éves kislányomnak annakidején elmagyaráztam, hogy vannak gyerekek, akiknek különmentek a szülei, vannak, akiknek együtt élnek, van, akinek van testvére, van, akinek nincs.

Én konkrét példákat hoztam az ismerősi körből, és megértette.

Semmikor. Nem nem normális eset, hanem más eset.

Semmiféleképpen nem kell azt higgye, hogy a ti családotok negatívan más, mint a többi. Mindenki másképp csinálja.

Ettől ő még lehet boldog. Arról beszélhetsz neki , hogy van akinek kutyája, macskája van, akinek nincs anyukája stb. stb. De mind normális, csak más. Egyébként ráfog jönni, hogy egy család elvileg anya apa gyerek|ek. De ha normálisan van nevelve, ez nem fog neki gondot okozni, hogy a tietek nem ilyen felállás.