Van olyan rokonotok, ismerősötök, aki 56-ban, vagy pár évvel utána emigrált Magyarországról? Ha igen, hova költöztek? Megtalálták a számításaikat? Később, a rendszerváltás után visszajöttek Magyarországra?

Az én rokonom nem emigrált, hanem gyakorlatilag "kitoloncolták".

1956-ban az utca olyan volt, mint egy mai amerikai gettónegyedben: bármelyik sarkon kaptál fegyvert. A rokonom és 5 haverja szereztek egyet, de a csendőrök elkapták őket. Rendesek voltak, nem akarták 16 éves kölykök életét tönkretenni, ezért felrakták őket egy kamionra, ami Ausztria felé tartott, ott viszont lekapcsolták őket, és választhattak: vagy a Francia Idegenlégió, vagy vissza kishazánkba, ahol akasztás várta volna őket.

Az Idegenlégiót választották, a kiképzésen a 6 emberből 4 meghalt. A rokonomat és a megmaradt haverját Afrikába küldték gyakorlatozni, onnan rokonom meg tudott szökni, de a haverját lelőtték.

Olaszországba menekült, ahol a maffia segített neki fél évig bújkálni. Innen Ausztráliába ment, ahol egy farmon dolgozott 5-6 évig, majd matróz lett, végül Svédországban telepedett le, egy hajógyárban dolgozott.

Itthon mindenki azt hitte, hogy meghalt. 97-ben tudta meg a rokon, hogy rendszerváltás volt, és hazajöhet. Mikor megérkezett és becsöngetett, apám először nem akart hinni neki, de mikor megmutatta a közös fényképet, amit mindig magánál hordott, apám sokkot kapott és le kellett nyugtatózni.

Sajnos már elhunyt a "Kisöreg", ahogy mi hívtuk. Életvidám ember volt, és hihetetlenül erős. Emlékszem, egyszer megkérdeztük, milyen volt a hadgyakorlat, hogy ott kellett-e embert ölni, vagy csak műanyag babákra lövöldöztek... Elfehéredett, a szeme bekönnyesedett, és annyit mondott, soha többet ne kérdezzük ezt meg, mert a rémálmok még a halála után is gyötörni fogják. Azt hiszem, ezzel megválaszolta a kérdést...

Nagyapám testvére Ausztráliába költözött és egy farmon dolgozott egész addig, míg nem nyert a helyi lottón... De sose bánt az öreg túl jól a pénzzel, kb 5 év alatt elszórta szinte az egészet. Aztán a 80-as évek végén megint hihetetlen mázlija volt és feltette az összes maradék pénzét egy totál esélytelen lóra a lovin és megint nyert... Ez mondjuk már messze nem volt annyi pénz, mint egy lottónyeremény, de élete végéig kihúzta belőle szép nagy házban, kényelmese. 2000 körül halt meg. Mondjuk a pénzzel nem tanult meg jobban bánni, olyan kevés hagyatéka volt, hogy nem érte meg érte kiutazni Sydneybe... :)

Másik rokon orvos lett Chichagoba, ma is él még. Nem milliomos de 6 hónapot elvan Floridában, 6-ot meg Chichagoban. Orvosi eszközöket fejlesztett.

Egy harmadik rokonunk pedig svédországba ment, jól élnek.

Svedorszagba mentek rokonok.

Megtalaltak a szamitasukat!

Kaptak segitseget is az eletkezdesre, mint menekultek cserebe annyit kertek toluk hogy dolgozzanak! Nem is herdaltak el! Azota se jottek haza, maximum latogatoba. Nagyon jo eletuk van, magas nyugdijjal sajat hazzal es autoval.

Termeszetesen a nyelvet is megtanultak azota, a gyerekek igen, viszont az unokak mar nem beszelnek magyarul.

Édesapám unokatestvére Kanadáig jutott 13 évesen 56-ban. Szerintem megtalálta a számítását, most nyugdíjasként él, bár a családi élete nem sikerült jól.

De ismerek olyat is, aki kiment Svédországba, és pár éve hazaköltözött.

Egyik távoli rokonom Kanadába ment ki, Calgary-ba.

Nem tudom mit dolgozott ott, de nagyon jól élt, saját nagy kertes háza lett, mindene megvolt. Elvett egy ottani nőt és lett 3 gyereke.

Őszintén szólva nem volt utána soha itthon. Azt sem tudom él e még, szerintem már nem, mert 12 éve hallottam róla utoljára, amikor küldött fényképeket meg képeslapokat és már akkor is 85 körül volt, szóval feltételezem, hogy nem, bár ki tudja :)

Eléggé törte már ő is a magyart, mikor leveleztünk, mert több mint 40 éven át nem nagyon használta a magyar nyelvet, és sokat felejtett.

"Eléggé törte már ő is a magyart, mikor leveleztünk, mert több mint 40 éven át nem nagyon használta a magyar nyelvet, és sokat felejtett"

Ezt nem hiszem el. Aki több, mint 40 évig beszéli az anyanyelvét, az SOHA nem felejti el. Maximum affektálásból úgy tesz, mintha már nem beszélné a magyart. Ezt viszont szánalmasnak tartom.