Mit tennél ha egy ilyen kéréssel találnád szemben magad!?

Soha nem engednék be senkit. Elhiszem, hogy emlék meg minden, de rosszul vagyok, ha vadidegenek mászkálnak a lakásomban, csak azt engedem be, akit nagyon muszáj, pl leolvasók. Úgyhogy esetemben szó sem lehetne róla. Idegenekkel meg utálok beszélgetni, leginkább nem vagyok kíváncsi rájuk.

Persze egy próbát megér, lehet, hogy ők barátságosak.

Hát, nem tudom, talán ha elég megbízhatónak nézel ki, akkor igen. Főleg ha a párom is ott van.

Egyébként mi jártunk hasonlóan, anyukámmal nézegettük az ő nagyszülei házát kívülről, és miután a tulaj megkérdezte, kik vagyunk, simán beengedett minket, mert ismerős volt a név :)

engem meghívtak a lakásunk új tulajai körbenézőbe :) aranyosak voltak nagyon.

a nagyszüleim házát is tudom ki vette meg, mondjuk az a nő elég míszpitsa, szóval nem hinném, hogy kedélyesen behívna. de sokat adnék érte, ha visszamehetnék gyerekkorom legszebb emlékeinek színhelyére....

a mostani lakásom előző tulaja már nem él, szerencsére a szelleme sem szokott benézni :) alaposan utánanéztem a lakás múltjának, én a 2. tulaj vagyok, szóval ilyen ürüggyel hozzám senki be nem jön :)

múltkor a gázórás fiú annyira szimpi volt, h behívtam, megkínáltam üdítővel, beszéltünk pár sort, aztán ment tovább. egyetemet végzett, értelmes srác volt, egy mp-ig sem néztem volna ki belőle, h elvágja a torkomat és elad ukrán szervkereskedőknek.

alapvetően jó az emberismerő képességem, eddig durva átbaxódásaim nem voltak. max érzelmileg, de azt könnyebb kiheverni, mintha ellopják az összes értékedet, megvernek, megerőszakolnak.

Én a te helyedben szerintem megmaradnék az emlékeimnél. És talán jobb is lenne így, hisz lehet, hogy voltak olyan dolgok a háznál, amikhez téged jó emlék fűz, de ők mondjuk kidobták/kivágták stb.

Maximum, ha csak a kerítésen kívülről is beszélgetsz valakivel, talán még önszántából is beenged.

Én is ugyanígy szívesen meglátogatnám a dédmamám házát. Más városban van, amikor ott voltunk megnéztük az utcáról, de mi sem mertünk bekopogni, pedig megnéztem volna a régi kertet. A házat átépítettek, persze azt is érdekelt volna mit hoztak ki belőle, de azt megértem, ha oda nem engednek be. Hátulra gondolom ugyanúgy bejárnak lopni, ha azok körülnézhetnek...

Mi emeletes házban lakunk, ide nem hiszem, hogy bárki jönne. Vadidegent én sem engednék be, talán ha előtte felveszi velem a kapcsolatot és látom, h tényleg itt lakott. Pl. régi képeket mutat a lakásról, arra én is kíváncsi lennék.

Amikor kolis voltam akkor jelent meg egy srác, hogy évekkel ezelőtt abban a szobában lakott, őt beengedtük, épp iszogatás volt, még meg is kínáltuk :)

Közben pedig elmesélte, hogy a sörcímkés dekorációt még ők ragasztották fel és az ablak már akkor is szét volt esve.

Fejre szimpatikus volt, meg egy koliszobát annyira nem félt az ember, nemrég költöztem be, még cuccaim se nagyon voltak.

Már engedtem be a házunk régi lakóit az udvarba és szívesen beszélgettem is velük, a házba nem is akartak bejönni, gondolom fájt volna másmilyennek látniuk.

Mi is kértünk már ilyet a dédiék házánál, nekünk is megengedték, mi is az udvaron álltunk meg.