Hogy tudnám megkedveltetni magam a párom lányával?

Engedd el a füled mellett.Ha látja,hogy bosszant,idegesít netán rosszul esik annál inkább csinálni fogja.Nyilván jó érzés neki,hogy megbánt.Úgy gondolja,hogy bosszút áll.Ha látja,hogy nincs reakció a szemtelen,pimasz beszólásokra meg fogja unni.

Kitartás,ez a kor sem tart örökké!!

1. A kislányt eléggé meg lehet érteni, föként ha jó a kapcsolata az apjával.

2. Viszont gondolom, a házasságuk már a te megjelenésed elött sem volt rendben - mert különben semmi esélyed sem lett volna. HA erröl a gyerek nem tudott, akkor még érthetöbb, hogy nem akar elfogadni.

3. NE akard megkedveltetni magad vele, mert azzal csak rontod az esélyeket. Viselkedj vele úgy, mint egy ismerös gyerekkel, ha beszól, akkor ne reagálj, te meg ne kérdezösködj, ne akarj vele kapcsolatot.

4. Ilyen idösen a legtöbb gyerek a saját szüleivel is hasonlóan viselkedik, hát még egy "betolakodóval".

5. A jó jegyekért NEM jár fizetség, a jó jegy maga a jutalom a tanulásért.

6. A kapcsolattartást hagyd az anyjára, te egyelöre maradj ki ebböl.

Az írásod szerint jó ember vagy, ha csúnyán akarnám kifejezni magamat, akkor "tudod hol a helyed" az "új" családban:)

Szerintem a lánynak is ez a baja. Ha pl bunkó lennél vele, akkor tudná mire fogni ezt a viselkedést veled szemben. Csak mivel normálisan viselkedsz, nem tud miért duzzogni, ezért átváltott az "alapból minden rossz amit te csinálsz" üzemmódba:)

Mi is pont ebben a korban kaptunk egy új magyartanárnőt gimiben. Nagyon szerettük a régit, aki továbbra is ott tanított a suliban, csak minket már nem. Úgyhogy szépen fogtuk magunkat, és az első órán az új tanárnővel az egyik srác elmondott egy kis "beszédet", hogy mi a régi tanárnőt akarjuk visszakapni, szóval őt alapból nem fogjuk szeretni ne is számítson rá stb.stb.

Balhé lett belőle, mert persze nagyon rosszul esett a tanárnőnek ez az egész. Szóval oszt.főnök ránkparancsolt, hogy legalább azért embereljük meg magunkat, hogy az érettségi jó legyen, mert ez a tanárnő fog végigvinni minket.

Telt múlt az idő, és láss csodát, pár hónap alatt elnyerte a bizalmunkat:) Tündéri nő, jó poénokat lökött be, és érdekesen tanított, partnerként tekintett ránk. Érettségin nem csak szöveggyűjteményt adott oda a felkészüléshez, hanem mindenkinek legalább egy olyan könyvet is, amiben az adott író/költő életrajza is benne volt valahol hátul:D

Előtte szerenádon pedig majdnem sírva kértünk tőle bocsánatot, hogy ilyen hülyén viselkedtünk.

Szerintem veletek is valami ilyesmi fog történni, mindenesetre szurkolok érte, mert tényleg jó embernek tűnsz, megérdemelnéd:)

Írod, hogy érzed, hogy te vagy a betolakodó!

No hidd el, hogy a nagylány is érzi azt, hogy te ezt érzed, és ezért "rájátszik"! mert azt hiszi, hogy akkor majd előbb-utóbb kiutál a családból, és vissza-áll a régi helyzet, visszakapja a régi apukáját!

Ne érezd magad betolakodónak, ne érezd magad felesleges harmadiknak, hiszen tudod, hogy te is a család meghatározó tagja vagy, légy magabiztos ebben a státuszodban, és érezze a nagylány azt, hogy előbb-utóbb el kell, hogy fogadjon, mert téged onnan kiutálni nem tud.

Ne engedd neki, hogy pszichikailag fölébed kerekedjen, hogy akár csak kisugárzásban többnek, "rangosabbnak" érezze magát. Érezze csak azt, hogy ő egy új felállásban működő családban a gyermek szerepét tölti be, és ezzel a pozícióval kell egyelőre beérnie.

Ha pénzt kér, azért azzal nem árt tisztában lenned, hogy kb. mi, mennyibe kerül, ha sokkal többet kér, mondd azt neki, hogy majd megbeszéled az anyujával, mennyire fér bele ez az összeg a havi költségvetésbe. Éreznie kell, hogy nem játszhat ki benneteket egymással szemben.

Másrészt ha tiszteletlen, 2-ik, 3.-ik alkalommal már megmondanám neki: ha én tudok veled tisztességes hangon beszélni, akkor én is joggal várhatom el ezt tőled. Ha te nem vagy képes velem szemben erre, akkor tőlem te sem várhatod el ugyanezt. Gondolkodj el ezen, és dönts saját belátásod szerint. Ahogyan te, ugyanúgy én is!