Ti mit szólnátok, ha a nejetek egy fiatalkori szerelmét, exét kérné meg hogy legyen a gyermeketek keresztapja?

Attól függ...ha végképp nem jöhet más számításba...

De én,megmondom őszintén, nem örülnék neki,és nemcsak féltékenységből...

Biztos vannak olyan családok, ahol az exek jóban vannak, de én nem vagyok ennek a híve.

Miért, mit nem értettem abban, amit mondtál?

Általánosságban beszélsz... Nem csak nekem szólt... Ha visszanézed, jóformán egyedül képviseltem az egyik oldalt.

Senki nem beszélt arról, hogy 20 év után elhagyná a párját, csak mert annak nem tetszik, akivel barátkozik.

"Mindössze ennyi, nekem személy szerint ennyi bőven elég"

Megint csak a Nekem. Neked, ok. És a férjed, a gyermek apja mit szól hozzá? Jól sejthető hogy vannak félelmeid hisz nem született volna meg a kérdés.

Mégis kavarsz, hadakozol és küzdesz. De miért?

Ez az indok hogy anno kisiskolásként jókat fociztatok együtt? Nekem ilyenből van 40, ebböl 39 rendes ember lett.

Ezek közül kéne keresztanyát választanom a gyermekem részére? Ráadásul ezek közül legyen mindjárt az akivel mókoltam a kémiaszertárban, ennek biztosan örülne a feleségem.

Összekötöm őket egy életre, van hozzá jogom, hisz olyan szép emlék az a kémiaszertár, igy majd mindig felidézhetem )meg a feleségem is). Micsoda jó döntés.

Ha gyermeked nem akar a szomszéd gyerekkel játszani bármilyen kézenfekvő helyzet is lenne, ráerölteted? Mindenki egyformán adja a választ: nem. Akkor a férjedre miért eröltetnél rá egy ilyen helyzetet? A férjed kivül esik a védelmi körödböl? Minek mentél hozzá?

Forditok még egyet a dolgon... ha én lennék az akivel te valaha együtt voltál és pár év távlatából fel akarnál kérni hogy legyek a gyermeked keresztapja eszembe sem jutna igent mondani.

Már a felkérést sem érteném hogy miért épp engem akarsz.

Az a bajod (Baj ez? Végül is nem baj, simán le lehet élni így egy életet.), hogy előítéletes vagy.

Kb. olyan ez, mint ha valaki egy cigány származásúval barátkozik, a párja meg azt mondja: "Haza ne hozd nekem ezt az embert!"

És hiába fogja azt mondani, hogy: "Jól van, haverkodj vele, csak nekem ne kelljen." Zavarni fogja még az is, hogy a másik haverkodik vele, akkor is, ha soha az életben nem viszi haza. Méghozzá az előítéletei miatt. Esélyt nem ad arra magának, hogy megtudja, milyen ember az a másik. Rossz dolgokat képzel róla az előítéletei miatt. Így pedig az is zavarni fogja, hogy a párja barátkozik vele.

Az előítéletek a fenti esetben abból táplálkoznak, hogy mivel az az ember cigány származású, szerinte jó eséllyel lopni, csalni fog.

Nálad pedig onnan jönnek az előítéletek, hogy férfi és nő között nem létezik barátság.

Ezzel kapcsolatban végig csak azt próbáltam közölni, kevés sikerrel, hogy nem élem le az életemet olyan emberrel, akinek előítéletei vannak ilyen dolgokkal kapcsolatban.

Ez pedig az első időkben kiderül. Igencsak minősíti azt a párt, mindkét felet, ahol az ilyesmi 20 év után derül ki.

És nem biztos, hogy a kérdező párja is előítéletes, csak azért, mert fel lett téve ez a kérdés. Ha nem zavarja, hogy a kérdező a gyerekkori szerelmével barátkozik, nagy valószínűséggel nincs elvi kifogása a keresztszülőséggel szemben sem.

"Ezzel kapcsolatban végig csak azt próbáltam közölni, kevés sikerrel, hogy nem élem le az életemet olyan emberrel, akinek előítéletei vannak ilyen dolgokkal kapcsolatban."

Elöször is ez nem egy előitélet, hanem egy tény. Forgathatod a modern idők jegyében akárhogy, egy férfi és egy nő között sosem lesz az a barátság mint az azonos nemüek körében. A szexulitás mindig ott fog lengedezni kettejük között és ezzel felesleges vitába szállnod mert ilyen alapon az emberi fejlödés fő mozgatórugóját kérdöjelezed meg.

Valóban, tudok ezer példát mikor ezt a békát le kell nyelni - pl mikor kiderül hogy a gyerek matektanára a volt szerető vagy ő lesz az egyik új munkatárs - ellenben ötmilliót tudok mikor nem kell és a fenti épp ilyen.

Azzal indoklod hogy te egy olyan párt választasz akit ez nem zavar és hogy értelmes embereknél egy egészséges kapcsolatban ez nem 20 év után derül ki, hanem 20 napon belül.

Veled szemben is felmerül pár kérdés: miért szabod ezt feltételnek? mi ilyen fontos ezekben a viszonyokban neked?

Tehát te addig kutakodsz a világban mig egy olyan férfit nem találsz aki elfogadja azt hogy a volt szeretőid ott lebzselnek körülötted? És ez egy alapvető feltétel ahhoz hogy kimond a boldogitó igent?

Ebben tényleg semmi furcsát nem találsz?

Újra forditom a helyzetet mert a másik fejével képtelen vagy gondolkozni (aki állitásod szerint életed párja, de ha neki ez nem tetszik akkor ugye le is út, fel is út, kb idáig terjed el a törödésed) tehát én is épp úgy gondolom ahogyan te, ennek nem 20 év, hanem 20 nap alatt ki kell derülnie egy egészséges kapcsolatban és eszembe sem jutna olyan nőt elvenni akinél alapfeltétel hogy a volt párjai körülötte lebzseljenek.

Miért venném el? Hát menjen aztán költözzön hozzá ha annyira akarja. Én biztos nem vennélek el ha ilyen feltételeket szabnál.

Te izgalmasnak találod az ilyen élethelyzetet, de én nem.

"Szerintem itt az az elsődleges hiba, hogy itt mindenki az ex-re teszi a hangsúlyt"

Te tetted fel a kérdést, olvasd el amit kiirtál. Ha az a kérdés ami fenn áll akkor az (én) válaszom: köszönöm szépen a lehetőséget, de válassz valaki mást.

Nincs a baráti listán egy egészséges házaspár, rendezett élettel, esetleges extraként megfelelö anyagi háttérrel akik nem alkoholisták és mindktettötöknek szimpatikus?

Nincs ilyen az életetekben?

Azért szabom feltételnek, mert nekem nincsenek ilyesfajta előítéleteim.

Amit te ténynek veszel, azt én egész egyszerűen nem veszem annak. Aki elhiszi, hogy lehetséges férfi és nő között barátság, az meg is tudja valósítani.

Ezen kívül azért is sarkalatos ez a kérdés, mert sokat érzékeltet abból, hogy milyen lesz a kapcsolatunk, hogyan gondolkodik rólam, mint nőről, milyen szemmel néz rám, az embert is látja bennem, vagy csak a nőt... stb.

Életem párja pedig az, akinek tudok a fejével és szívével gondolkodni és így ő is az enyémmel.

Akiével nem, az nem lesz életem párja. Ez ilyen egyszerű.

Ez tényleg hülye, leírtam, h a 20 évet szándékosan túlzóan írtam le, erre még mindig ezen lovagol.

Ha 600 évet írtam volna most azon lennél felakadva, h addig nem is él az ember?