Miért veszekszem minden párommal?

Önbizalomhiány. És/vagy valami olyasmi a múltadban ami miatt nem mered közel engedni magadhoz és próbálod elzavarni. Persze nem tudatosan. És közben talán függőség is.

Legalábbis nálam ez volt/van. Magamból indultam ki, így lehet, hogy ez rád nem igaz.

TE EGY GY.ÖKÉR VAGY

Azt kell cseszegetni egyfolytában akit "szeretsz"?

Szerinted ez normális?

Egyébként neked mi az ami "fáj" abban amikor mással "kötözködsz"??

Menj pszichológushoz!

Ez egy Játszma, szerintem félsz attól, hogy igazán közel kerülj valakihez, félsz az intimitástól, ezért cirkuszolsz, hogy ellökhesd magadtól.

Aztán szenvedsz, mert mégis szeretnél közel lenni valakihez.

Ez egy ördögi kör, ki kell lépned belőle.

Olyan lehetsz, mint anyukám.

Elváltak a szüleim, mi már nem élünk otthon, anya egyedül él.

Nagyon szeretem anyát, nagyon vágyom utána, arra is, hogy jó kapcsolatunk legyen, bár felnőtt vagyok már, de sokszor sírok, amikor látom, hogy a korombeli lányok milyen jól megvannak az anyukájukkal, segít nekik az önálló életben, kaját küld, sütit süt, vagy a lány készít valamit, ajándékot vesz, együtt vannak hétvégén, stb...

Szóval én erre vágynék, és mennék is anyához, de, ha ott vagyok, az tuti, hogy kb. 2 óra elteltével belém köt.

Kötekszik, gondolom, ahogy te is, beszólogat, kritizál, ha tovább vagyok pár óránál nála, akkor már ordítva beszél, csapkod mindenért.

Nem lehet lenyugtatni, így eljövök.

Aztán felhív, hogy mennyire magányos, mennyire szeretne látni, megsajnálom, hazamegyek, és, IGEN!!!, újra belém köt, pocskondiáz, "Sz.ar a ruhád, a hajad is, rosszul mosogatsz, ne oda tedd!!!! Jaj, amoda meg végképp neeeee!!! Jaj, nem tudsz te semmit, jaj, de béna vagy, kétbalkezes..."

Bla, bla, bla...

Nem folytatom!

TUDOM, hogy anya legbelül nem rossz ember, szeretnék vele jó kapcsolatot, és ő is szeretne, de nem lehet, mert nem hagyja!

Ő lök el magától!!!

Magányos, hazahív, kötekszik.

Magányos, nem megyek haza, sír, telefonon kötekszik.

Most egy ilyen nővel mit lehet tenni?

Nekem is rossz, nem tudom melyik lábamra álljak, de neki azt hiszem még rosszabb.

Mert vágyna a jó kapcsolatra a gyerekeivel, de mégis ő üldözi el őket.

Ez a másik oldal, ezt érezheti mondjuk a párod.

Ne üldözd el magadtól, mert, ha kötekedős maradsz, akkor nem lesz senkid, mert mindenki menekülni fog.

Valami lelki bajod lehet, amiről pszichológussal kellene beszélned.

Azt nem tartom jónak, ha belül forrsz a méregtől, de nem szólsz, mert az majdnem ugyanaz, mintha szólnál, úgyis látszik az arcodon, te lehet, hogy nem akarod mutatni, de látszik, hogy "Na, már megint baja van!"

Szerintem neked semmi elfoglaltságos nincs, k*baszott unalmas lehetsz és ezért csinálod. Plusz még érzelmileg is egy óvodás szintjén állsz. Majd a gyereked is iylen lesz ám.

Én kukáználak.

egyrészt mert unatkozol, és nem foglalod le magad valami értelmes dologgal. sportolj, keress valami hobbit, amíg nincs munkád.

másrészt meg nem tiszteled a párodat. ő gondolom egész nap gürizik (érted is), te meg azzal fogadod, hogy cseszegeted.

kicsit szállj magadba, és változtass a viselkedéseden.

Húh, én valamennyire megértelek, azt hiszem. Én még a baráti kapcsolataimban is ilyen vagyok, mindenkit elüldözök magamtól, és ostorozom magamat, ami meg pluszban gáz, hogy ezt valahol mélyen még élvezem is. Azt hisszük, hogy ezzel csak magunknak ártunk, de gondolj bele! A másik oldal is szenved, talán azt gondolja az adott párod, hogy csak ő nem elég jó neked, talán elront valamit, de nem tudja mit, hiába kell neked a fájdalom, a másikat nem akarod bántani, pont a saját fájdalmad az, ami a másikat is bántani fogja...

Valószínűleg önértékelésed neked is valahol a nulla alatt van, hibáztatod magad, és így akarod büntetni magadat a "hibáidért".

Még nem jöttem rá én sem, hogy csak ilyen fajták vagyunk, vagy lehet-e ezt orvosolni akár. Bocs, ha egy kalap alá vettelek magammal, közben nálad nem erről van szó, én csak a leírtakból feltételeztem. Mindenesetre lehet, hogy nem ártana valamiféle személyiség fejlesztő tréning (életemben nem vettem részt ilyenen, de jól hangzik)!?

De ha így folytatod egyedül maradsz.

Erről eszembe jut egy Márai Sándor idézet, bocsi, talán nem egészen illik ide...:

"A magányhoz csak annak van joga, az emberektõl elvonulni csak annak van igazi jogcíme, aki az emberek ügyét jobban tudja így szolgálni. Mert senkinek nincsen joga spleenbõl*, dacból, gõgbõl vagy hiúságból magányosnak lenni. De ha vérmérsékletünk és munkánk természete, mellyel az embereknek akarunk szolgálni, olyan, hogy ehhez magányra van szükségünk, akkor, csak akkor, elkerülhetjük az emberek társaságát. De az ilyen munkás és az ilyen munka ritka, s az ember, aki a magányt választja, elébb vessen alaposan számot lelkiismeretével."