Mi a normális anyós-meny kapcsolat titka? Hogy lehet elérni?

A távolság nem mindig számít, anyám 2 percre lakik innen, de sosem ugrik fel megbeszélés nélkül. Anyósom 300 km-re és egyszer csak becsönget hívatlanul. A van sapka, nincs sapka játékot is játsza, nála is, nálunk is. Én hiába vagyok vele udvarias és tartom be náluk az ő szabályaikat, ha akár náluk vagyunk akár nálunk, az ő akarata kell, hogy érvényesüljön mindegy hogy miről van szó.

Oka: a köldökzsinórt még nem vágta el a fiától, egyszerűen nem tud nem az anyukája lenni, azaz az egyetlen nő az életében

A megoldás: ráhagyod (különben belegolyózol)és elengeded a füled mellett. Továbbra is tisztelettel viselkedsz, nem szidod a férjednek és csak a nagyon lényeges dolgokban konfrontálódsz

1. Ha anyós és meny is a férfiúnak akar jót, és azt nézik, neki mi lenne jó, mit szeretne.

2. Nem hangolni a szóban forgó emberünket a másik ellen.

3. Anyós fogadja el, hogy a fiának már a meny (plusz gyerek majd később) lesz az első számú családja, és le fog szakadni róla, viszont a meny is fogadja el, hogy attól még, hogy neki anyós nem szimpatikus esetleg, attól még a fiú szereti az anyját, látogatja és fontos neki.

4. Tiszteljék egymást emberként.

5. Ha van vmi véleménykülönbség, ha el is mondják, akkor higgadtan, tanácsszerűen, és nem minden csip-csup dologba beleszólni.

6. Nem használják ki egymást, vagy használtatják ki egymást az emberünkkel (tehát anyós sem kunyerál el minden pluszpénzt, ha nincs rá olyan nagy szüksége, csak azért, mert a fiú adjon haza, viszont a meny se telepedjen rá anyósra, ne várja el, hogy kiszolgálja, bármikor odaugrassza, ha nincs kedve főzni vagy a gyerekkel foglalkozni).

7. Lehetőleg ne éljenek együtt/egy helyen, vagy ne egy légtérben/szinten, ha máshogy nem megoldható. Persze itt is vannak jó példák, de összezárva még akkor is feltörnek az indulatok, ha alapjáraton nincs problémájuk egymással.

8. A gyerek/unoka maradjon ki a kisebb csatározásokból is, legalábbis addig, amíg befolyásolható, és nem látja át a dolgokat egyedül.

Először is az anyós tisztelje a gyerekében (jelen esetben fiában) a felnőttet. Innentől kezdve az ő részéről minden meg van oldva: nincs kotnyeleskedés, féltékenykedés, mert miért is lenne? Általában ugye ezek mindig a problémás területek. Ha felnőttszámra veszi a fiát, akkor tiszteletben tartja a döntését akár párválasztásban, akár másban. És nem megy kotnyeleskedni sem, mert a felnőttség önállósággal jár, így mivel önálló embernek tekinti a fiát, nem akar semmit sem megoldani helyette vagy a családja helyett.

A meny részéről: Tisztelje a párja múltját melynek ugye része a gyerekkora és az édesanyja is. Így nincs féltékenység az ő részéről sem.

A férfi: Legyen önálló, aki nem fél kiállni az új családja mellett. Ne legyen mamapicifia. De ha az anyukája felnőttként kezeli, akkor nem valószínű, hogy az lenne.

Két dolog van, ami ehhez szükséges:

egy NORMÁLIS anyós meg egy NORMÁLIS meny.

Ha ez a ketö adott, akkor meg tudnak egyezni, hogy ki mit hogy gondol, és ha eltér a véleményük, akkor meg elfogadják, hogy a másik máshogy gondolja.

teljesen mind1, mert ha két ember személyisége nem passzol, akkor max türtőztetik magukat, és kb meg sem szólalnak egymás társaságában, de öribarik úgysem lesznek.

anyósom egy nagyon ambíciózus, okos nő, de a stílusával ki lehet kergetni a világból. szakmailag top ember, de a személyisége katasztrófa.

hiába vagyok kedves, megyünk közös programokra, igyekszem alkalmazkodni, társalogni vele. akármit csinálok, közellenség leszek, mert az ő fia tökéletes, én meg egy senki vagyok.

szerencsémre a páromat nem tudja megingatni, ő tűzön-vízen át kiáll mellettem, de sajnálom, hogy az anyja nem képes csendben maradni, amikor kéne, és generálja a feszkót.

én már lemondtam a jó kapcsolatról. ennek konkrét okai vannak, sajnos anyóska párszor elvetette a sulykot. olyan szinten, amit más sem bocsátana meg, nem hogy én.