28 éves vagyok és még rendes kapcsolatom se volt. Hogy lesz igy családom?
nem vagyok ronda azért ,inkább átlagos .nem ez az oka. nem marad meg mellettem senki illetve lelkileg ellökök magamtól mindenkit.vagy unalmasak leszünk egymásnak. vagy félek az elhagyástól. előbb én lépek akkor inkább le . :( olyan rossz belegondolni hogy mennyi fájdalmon kell végigmenni ..
igyse volt kevés, eddig.
A család felelősség is.Nem mindenki alkalmas családalapításra.Vizsgáld meg magad családot akarsz vagy
csak dugni.
köszönöm. Akarok de máskülönben amennyi bántás ért gyerekkoromban attól félnék hogy továbbadom a gyerekemnek. de nem csak otthon bántottak majdnem mindenhol. :(Szülök sokat változtak .Apukámmal mindig is vegyes volt a kapcsolatom.Volt h nagyon közel álltunk egymáshoz .volt hogy bántott testileg lelkileg.de ez 20 éve volt kb. És most egy éve nagyon aranyos, nagyvonalúbb, biztat. Komolyan sírok ha ezt végiggondolom igy. én is sokat tettem hogy jobb legyen a kapcsolatunk.de mióta ez van azóta za életem csak mélyebben lett és egyre lejjebb vagyok.se munka se kapcsolat .de tudom hogy nem is menne.
Én azt hiszem hogy ennyi évesen ez az én felelősségem. Mégsem tudom megoldani. Szeretnék gyerkőcöket..-de amit írtam fentebb ..rettenetesen félek hogy nem tudok megbízni. vagy max csak egy antiszoc lúzernek kellenék aki szintén problémás (az olyanokban könnyebben bízok meg-csak nem vonzódom.persze ez érthető).a gyereknek nem akarnék rosszat.
Ha úgy tetszik, akkor megnyugtatlak, mert nem vagy egyedül. Én kicsivel idősebb vagyok nálad és mindez elmondható rólam. Elég megaláztatásban volt részem már iskolás időmben, és mai nap is érnek kellemetlenségek bőven. Rondának én se mondanám magam, mégsem találom azt, aki elfogadna úgy, ahogy vagyok. Mindig mondják mások, h fogd fel úgy, h ettől már rosszabb nem lehet és a jónak kell jönnie. Valahogy mégsem akar jönni a jó az életembe. :(
30/F
Nekem az egyik szülőmet kellene kiiktatni a mindennapi életemből, hogy végre nyugodtan ismerkedhessek. De nem tudom még kiiktatni, ugyanis nála lakom.
Egyszerűen csak el kellene költöznöm, és máris minden jó lenne. Csakhogy még nincs annyi pénzem, hogy lakást vegyek egyedül. Ráadásul munkát sem találok jó ideje. Már azon gondolkozom, hogy széttépem a diplomámat és elmegyek takarítónőnek. Valahonnan pénzt kellene szerezni, és 1-2 év múlva csak sikerülne már a végleges elköltözés.
Csak szépen múlnak az évek, és bár kinézetre inkább huszonévesnek tűnök, a korban hozzám illő férfiaknak felső határ az én korom, és inkább a huszonéves pipiket keresik. Öreg faszikkal meg én nem vagyok hajlandó kezdeni. Hát szép kilátások.
Rendes kapcsolatom? Az az igazság, hogy aminek vége lett, azt nem tudom rendesnek nevezni. Bár volt egy hosszú, ami azért kapcsolat volt, de inkább felejteném ezt a többivel együtt.
Pedig tökéletesen alkalmas lennék egy igazi kapcsolatra, és gyereknevelésre is.
:-(
33n
hát hallod, ha ez az "inkább én lépek le előbb" alapján gondolkodsz, és így állsz egy kapcsolathoz, csak nehogy te gyere ki "xxarul" a külvilág felé, hogy elhagytak, na akkor azért lehet ám, hogy értem, miért nem akar melletted senki megmaradni ...
szted ez kinek jó érzés? persze magadon kívül ... ???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!