Férfiak! Mi történne, ha a párotok, akivel az életeteket terveztétek bejelentené, hogy soha nem lehet gyereke?

Ha a házasságkötés előtt is tudta ezt, akkor nem maradnék vele, mert hazudott.

Ha csak most derült ki, akkor természetesen nem válnék. Donorba semmiképpen nem egyeznék bele. Nem tudnánk, hogy a gyerek mit örököl az apjától.

Az örökbefogadás sem vagyok híve. Sokan élik-élték le egymással gyerek nélkül az életüket.

Ha nem jöhet szóba bér anyaság, akkor elfogadnám és élnénk tovább az életünket..

Örökbe biztos nem fogadnánk, a fene se nevelné más gyerekét, meg úgyis elmenne meg úgy bánna velünk mint a kutyával, ha felnő...

20/F

Én is megkérdeztem a férjem: "Mi történne? Semmi. Ott van az örökbefogadás."

Azért azt hozzátenném, hogy mi nagyon-nagyon hasonló helyzetben voltunk, vagyunk. Mire találkoztunk egymással, arra nekem - egészségügyi okokból - az előző házasságomból született lányomon kívül nem születhetett több, azaz közös gyerek:(

Bár én egy nő vagyok,de van kérdésem.Miért nem lehet és ki mondta,és hány orvos mondta ugyan ezt?

Mert nekem is ezt mondták.Beletörődtem ,és azóta van két saját fiam.Természetes úton ,azonnal terhes maradtam, mikor abbahagytam a fogamzásgátlót, hiszen úgysem leszek terhes.

3 barátnőmnek mondták ugyan ezt.Mindnek van saját,az egyiknek 3,a többinek 2.

Nekem sem lehetett gyerekem. Tudtam elég fiatalon, szóval így mentem bele a kapcsolataimba, és mindig ráparáztam, vagy szarul éreztem magam amiatt, hogy ha egyszer összeházasodnánk, majd nem lehet gyereke miattam. Szóval nem könnyű az a rész sem.Sőt.

Két olyan kapcsolatom volt, ahol igazán téma volt a gyerek. Az első is azt mondta, hogy majd akkor örökbefogadunk, de részletesebben nem beszéltünk, kezdtünk bele, mert szakítottunk. A második ilyen férfi, a férjem is elfogadta. Ő sokkal kevésbé ragaszkodott a vér szerinti gyerekhez, a lombikokat főleg én erőltettem. De nem volt sikeres ez az út, vagy csak már nem akartuk magunkat, az életünket ezzel terhelni. Nagyon nehéz dolog az is. Ezért végül örökbefogadtunk. És láss csodát boldogok vagyunk :)

Arra azért készülj fel, hogy nem lesz egyszerű. Sem a lombik, esetleges sikertelenségek, sem az, hogy a gyerekre vártok, akit majd magatokhoz vehettek. Sok reménytelenség és konfliktus. Ha belevágtok csak őszintén, és mondj el mindent amit érzel. Csak így működik.

Ha nem vagy biztos abban, hogy egy örökbefogadott gyerekkel is boldog leszel, vagy éppen nagyon jól sejted, hogy nem leszel az, akkor ne vágj bele. Sok emberrel megismerkedtem időközben, nem egy ilyen esetet láttam. Válás vagy boldogtalan házasság a vége. És nem mindig a férfi részéről van gond, és van hogy a "hibás" félnél jön elő.

Egyébként nem lebeszélni akarlak. Egy gyerek csoda, akárhogy is érkezik. Csak így kell felfogni a dolgokat. És azt hiszem ez beállítottság kérdése, ráerőszakolni senkit sem lehet

Semmiképpen nem hagynám el. Megpróbálkoznék örökbe fogadni, ha nem sikerülne, hát akkor ketten öregednénk meg. :)

30F

14-es! Te találkoztál már örökbefogadott gyerekkel?

Nekem kettő van. egyiket 4 éves korában fogadtuk örökbe, Ő most 19 éves, a másikat újszülötten, 10 éves. A kicsi még kicsi, úgyhogy beszéljünk a nagyról, nem akart soha itt hagyni, rám gyújtani a házat... Normális, felelősség teljes srác lett, most kezdte az egyetemet. Nem kell egyébként, hogy megköszönje, hogy felneveltük. (bár mondott már olyat, hogy jó, hogy hozzánk került és ez jól esik) de nem azért fogadtuk örökbe, hogy rajta segítsünk, hanem hogy NEKÜNK jó legyen, szimplán egy gyereket akartunk. Ugyanannyi jót vártunk el tőle/tőlük, mint egy vér szerinti gyerektől vártunk volna. Egy fokkal sem nagyobb hálát.

Én más megoldást próbálnék találni, pl. donort.

De, ha nekem nem lehetne SOHA gyerekem, szerintem felakasztanám magam.

Nem tudom elképzelni, hogy gyerek nélkül éljek!