Hogy mondjam el apának, hogy én nem megyek a jogi egyetemre?
Ő jogász,és teljesen meg van őrülve,hogy majd én is oda fogok menni.Mondom neki,hogy engem oda úgysem vesznek fel,erre mindig csak azt mondja,hogy ő elintézi,mert van ismeretsége és minden el lesz rendezve.
De nekem teljesen más terveim vannak,amibe ez nem szerepel.
Folyton csak azt mondja,mikor mondom,hogy én nem megyek a jogra,hogy majd ő eldönti,hogy mi lesz meg hogy nem lesz minden a kedvem szerint,stb.
Neki senki más nem fontos magán kívül(még a saját anyja is ezt mondja róla),az számít,hogy mit gondolnak róla az emberek és azt mondja,hogy rá fogok szégyent hozni,ha nem megyek oda.
De most már 100%,hogy én nem fogok oda menni és nem tudom,hogy mit tegyek,hogy végre felfogja és ne üvöltözzön.
18L
Ok. Először is egy hihetetlen lehtőség, hogy esetleg megörökölsz egy praxist (nem tudom ügyvéd-e az apukád), de hidd el ez nagyon megkönnyítené az életed. Másrészt ha nem szereted majd csinálni akkor úgy sem leszel jó benne.
100% ebben csak egy dacos kislányt látni.
Próbálj meg felnőtt módon beszélni vele, pl. mit szeretnél te csinálni, mond meg neki miért azt és hogy az miért lenne neked jobb. És ne emeld fel a hangod, tudom, hogy ez nehéz ebben a korban, de hidd el egészen másképp fog ő is veled beszélni.
Amúgy a kérdező tölti ki a jelentkezési lapot, de papa tartja el amíg tanul, valami beleszólása csak van az ésszerűség határain belül.
ebben látatlanban nagyon nehéz beleszólni.
Tudunk általános érveket felhozni, de
egyáltalán nem ismerjük a kérdezőt.
Lehet, hogy IQ nuku (már ne sértődj meg), és tudja magáról, hogy egész életében csak műkörmöt fog bírni építeni (nem nézem le őket, értékes emberek, de lehet, hogy kérdező csak arra alkalmas), mert a színeket meg bírja különböztetni.
Akkor teljesenfelesleges égetni magát és apukát jogász körökben.
Az is lehet, hogy kimagasló képdőművészeti tehetség, vagy érti az állatok nyelvét, és csak állatorvos akar lenni, semmi más.
Ebben az esetben is felesleges csalinkázni más pályára.
De ha mindez nem áll fenn, akkor egyet értek a 81%-kossal.
Szerintem minden 18 éves - én is anno - azt hiszi, hogy neki áll a zászló, minden lehetőség előtte áll, mindenre képes, minden körülmény adott, kimagasló tehetség az akadályok leküzdésében.
Sajnos az élet majd 1-2 évtized alatt kiábrándítja az embert. Legtöbbünk átlagos, átlagos lehetőségekkel, ledarálja az élet, az akadályok, nem bírunk meber feletti képességekkel azok leküzdésére.
Én is azt mondtam, csak irodában ne kelljen kuksolnom... mit gondoltok, mit csinálok ? :(
De ha az én eszemmel, anyám szakmai tapasztalatával, 20 évvel ezelőtt, nem most utólag tanulnék (hasonló) szakmát, már két fokkal feljebb lennék, már megszedtem volna magamat, szakmai magabiztossággal, gyakorlattal, és nem most kínlódnék a bennmaradásért.
Ne keseredj el kedves kérdező, minden pofont magadnak kell megélned az élettől, és nem feltétlen kell apuka óvó szárnyait elfogadnod.
Ha mást szeretnél, és abban kimagasló tehetség vagy, akkor valósítsd meg magadat, egyébként meg fogadd el a kényelmesebb megoldást.
-tudom, milyen a jog, meg lehet csinálni, csak 50 évesen már ugyanolyan könnyű-
apa szeretsz? ez nem szeretet kérdése csőőő
egyébként ha jogász családba születtél úgy jogász lészen belőled is , egyébként a jogász jó szakma ha jó jogász leszel , de én max akkor mennék a helyedben másnak ha vmi géniusz lennék mert a családdi háttér tehát jogász család ugye az sokat számít elhelyezkedésben Mo.-n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!