Mit csinálnátok a helyünkben? Maradjunk a szüleinél vagy költözzünk külön?

23 évesek vagyunk,mindkettőnknek van munkája (bár a fizetésünk 100ezer alatt van).A barátom szüleinél lakunk,én egyébként egy kisvárosban élek,és ahol barátom lakik,az nagyváros,szóval érthető,hogy többet vagyok nála,már csak emiatt és a munkám miatt is.

Én legszívesebben külön költöznék vele,ugyanis nem érzem jól magam a szüleinél,bár külön lakrészünk van,a konyha közös,minden nap találkozok a szüleivel,jobban ismerem már lassan őket,mint a sajátomat...Nem érzem magam otthon,mindig az anyukája főz,mos,takarít,én is megtenném mindezt,de csak kettőnkért.Hiába fizetek a rezsibe,kellemetlenül érzem magam,hogy ott vagyok velük.Én önálló,külön életet szeretnék élni egy albérletben,ahol én főzök,mosok a páromra,nem vagyok kiszolgáltatva másoknak.A párom viszont azt mondja,hogy amíg nem szedi meg magát,nem akar külön albérletbe menni.Neki így nagyon kényelmes,nekem viszont nem.Mondtam neki,hogy én egy albérletben akarok élni,ahol a magam ura vagyok és nem szólnak bele a dolgaimba (mint néha a szülei a miénkbe).Azt mondja,nem jönnénk ki ennyi pénzből...stb,pedig van egy barátnőm,aki külön albiban lakik a barátjával,és bár hónap végére kissé meg vannak szorulva,de legalább külön életük van.

Ti a kényelmes,de a szüleivel közös életet,vagy a kissé nehezebb,de önálló,igazi felnőttlétet választanátok ebben az esetben? Mert sztem úgy normális,ha a fiatalok külön laknak a szüleiktől.Félek,hogy a párom évekig itt akar élni... Én viszont akkor döntés elé állítom majd: a szülei vagy én.