Ha nekem az a célom, hogy családom legyen, az elítélendő?

Miért volna az? Ha te ezt akarod, akkor légy boldog a magad választotta életedben.

Csak akkor ítéllek el, ha megszülöd a gyereket és fél éves korában kitalálod, hogy mégis visszamennél dolgozni, aztán lerúgod a kölyköt, bedobod bölcsibe és tönkreteszed az életét. Ezért azonban BÁRKIT elítélek, mert mindig a gyerek érdekeit nézem, azét, aki nem tud védekezni az önző, szethenyeg szülei ellen, és akinek az egész életét tönkre lehet így tenni.

De ha te tudod, hogy anya akarsz lenni, ha boldog vagy abban a sorsban, amit magad választasz, akkor nemhogy elítélnélek érte, hanem tisztellek. Nem azért, mert anya akarsz lenni, hanem azért, mert felnőtt módon gondolkodsz: tudod, hogy mit akarsz és azért hajnaldó vagy áldozatokat hozni és felelősséget vállani.

Nem elítélendő, csak egy baj van vele: nem fizet.

Ha a (leendő) párod tudja finanszírozni az egész család költségeit, akkor már választhatod is ezt az életformát. De én csak akkor vágnék bele, ha lenne némi félretett pénz.

ez nekem azért nem menne, mert az addig oké, hogy ameddig kicsik a gyerekek, addig jó ha van otthon meleg kaja, rend, tisztaság, de onnantól, hogy tinik lesznek, eljárkálnak haverozni, moziba, buliba nagyon megüresedik az életed.

hiszen melyik tizenéves élvezi, ha az anyja mindig otthon lebzsel, minden mozdulatát figyeli, mindent a popója alá tesz?

mi lesz, ha kirepülnek a családi fészekből, te pedig otthon leszel egész nap, és nézed a 4 falat?

nagyon nemes tett felnevelni 3-4-5 gyereket, úgy hogy jó értékrendet, szeretetet adsz nekik, de az utána következő évek nagyon unalmasak lesznek. legalábbis én így élném meg.

30 előtt nem is nagyon tervezek gyereket vállalni. szeretnék tapasztalni, világot látni, tanulni, karriert építeni, hogy minél többet adhassak át ebből a leendő gyerekemnek. még a Czeizel dr is támogatja a 30 körül szülést, mert akkor már az anya érettebb személyiség mint a 20as évei elején, és ezáltal a gyereket is tudatosabban tudja nevelni.

nem ítélem el, sőt, ha ez a vágyad csináld, csak gondolkodj előre. nézd meg magad 20 év múlva. képzeld el, hogy mik történhetnek addigra veled és a családoddal.

nekem pl az is fontos, hogy legyen saját pénzem, amiért én dolgoztam meg. hogy ne a páromtól kelljen a legutolsó fogpiszkálóra is kéregetni a zsetont.

nem is érezném jól magam, ha azért tanultam volna 15 évig, hogy otthon főzőcskézzek meg mossam a rugdalózókat, és ennél többről ne is szóljon az életem.

Szép és jó, csak sajnos a mai világgal nehezen egyeztethető dolog.

Ha ne adj Isten meghal a férjed, vagy nem keres eleget erre, kirepülnek a gyerekek a fészekből, mi lesz veled? Bármi krach beüthet, és tapasztalat nélkül nehéz a mai világban elhelyezkedni.

Nem vagyok pesszimista, de sajnos-nem sajnos fel kell mindenre készülni lelkiekben.

Engem sem érdekel a karrier, szeretnék egy boldog családot majd előbb-utóbb.

Persze biztosan jó, ha valakit motivál, hogy egyre feljebb léphet a ranglétrán a munkahelyén, engem nem hiszem, hogy boldoggá tenne, nem vonz.

Viszont azt sem szeretném, hogy egész nap takarítanom kelljen, vagy főznöm. Ezért szeretnék olyan munkát, amit otthon is végezhetek, ezzel kapcsolatban terveim vannak, és már teszek a cél érdekében.

De az biztos, hogy ha nem lenne családom és gyerekeim, az életem sivár lenne. Nem ítélem el azt, akinek a karrierje a legfontosabb, mert nincs okom, de cserébe engem se nézzenek le azért, mert számomra más a fontos.