Meddig mehet el még az ilyen undorító viselkedésben a tesóm?
Úgy beszél velünk -a családjával - mint a kutyával. Olyan indulat van a hangjában hogy ha hozzánk szól hogy néha azon csodálkozok hogy nem jön nekünk. Senki sem állíthatja meg ha el akar menni itthonról, ha itthon van, akkor csapkod, bömbölteti a zenét, és tényleg egyszerűen kibírhatatlan már. Azt mondták hogy ez a kamaszkor és elmúlik ha betölti a 18-at, de az már csak pár hét. Meg fog változni utána? Néha már úgy érzem hogy utálom a saját testvéremet, pedig az nem lenne szép dolog. De hát semmibe veszi nem csak a szüleinket - hozzájuk max akkor kedves ha kell valami - hanem minket a testvéreit is. Velem tök bunkó hetek óta, pedig nagyon jóba voltunk. Évek óta ilyen, de az utóbbi hetekben a legkibírhatatlanabb.
Van még remény?
nálam is ez a helyzet. olyan egoista kibírhatatlan, hogy néha engem néznek le miatta.. szóval megértlek.
próbálj hozzá közel férkőzni, kedves lenni, azt mondani neki, amit hallani akar és tudj meg róla többet, mert ez biztosan nem véletlen van. valami sulis dolog lehet a háttérben szerintem is. próbálj neki segíteni, hátha kicsit javul a viszonyotok:)
Drogozni nem drogozik szerencsére, inni jár el a haverokkal meg cigizik. Anyáék próbálnak a lelkére beszélni, de anyát simán leordítja (magasabb és erősebb is az öcsém) apa meg ritkán van itthon, neki jobban szót fogad, de amint hátat fordít neki kezdi elölről.
Hogy a suliban mi lehet nem tudjuk, mert nem lehet vele beszélgetni. Évek óta, minden félévben bukásra áll valamiből, de mindig átvergődik egy kettessel. Most nem tudom hogy mi lehet, de még csak év eleje van.
Próbálok vele beszélgetni, de keresztül néz rajtam...
Mindenképpen beszéljétek meg a szülőkkel.
Nekem is van egy ilyen fiam. Azaz hogy csak volt ilyen.
Hála Istennek "kinőtte".
A 4-es tanácsát fogadd meg. Sokat segít az ilyen időszakban ha megértő valamelyik testvér. Én többször tapasztaltam hogy a húga mellé állt -néha még olyan érzésem is volt hogy össze fogtak ellenem- de később megértettem, ez volt a jó lépés számára.
Apa vagyok olyan aki szereti a családját, saját gyerekeimet nevelem és nem vagyok elvált.
Ezt csak azért írtam le ne gondold hogy "én nevelem az ő gyerekét és ő neveli az én gyerekemet" felállás van.
Többnyire azért ilyenek -a fiúk- ebben a kórban mert nem találták meg önmagukat. Frusztrációt jelent nekik ha: nincs barátnője de a többinek már van, ha valaki az osztályból jobb tanuló mint ő, népszerűbb, sportosabb, zenél és ő nem, azok megtehetnek dolgokat ő nem.....
Próbáld segíteni abban hogy megtalálja azt ami neki nagyon megy, és szereti csinálni. Legyen siker élménye -dicsekedhessen legalább önmaga előtt- ezt ÉN csináltam meg
Nekem -nagyon régen- az adott önbizalmat mikor le tettem a jogosítványt 18-évesen teljesen egyedül, még a pénzt is én kerestem meg hozzá.
Próbáld meg bevonni őt a te baráti körödbe -még ha először
kellemetlen lesz is a jelenléte, talán rá jön hogyan kell viselkednie társaságban, de nem az ő korosztályával.
Az a lényeg hogy maga jöjjön rá mivel lesz "király" a környezetében, családjában.....
Sok sikert.
És tutti tesó vagy hogy így törődsz a tesóddal. Megérdemled hogy részesülj az örömben mikor észreveszed rajta a változást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!