Anya imad undorito dolgokrol beszelni mikozben eszek. Ma raszoltam, erre osszevesztunk es meg o sertodott meg ram. Hogy hathatnek mar ra?
Mar mondtam neki szepen, idegesen, nyugodtan, de nem hasznal... Szinte minden nap elokerul a tema valamelyik etkezesem kozben (kulon eszunk), hogy milyen a szeklete, epp szorulasa van-e vagy nem, most reggel peddig kozolte, hogy valami van az arcan, egy gennyes pattanas... hat majdnem kikoptem a reggelimet.
Ugy gondolom, hogyha en nem veszem el a kedvet a kajalastol akkor o se tegye ezt velem. Erre meg o sertodott meg ram, hogy kiabalva mondtam, hogy miert nem lehet nyugodtan enni.
En tulzom el a dolgot, tul erzekeny vagyok az ilyen dolgokban vagy ez azert elvarhato csaladon belul, hogy hagyjak a masikat enni?
Azt mondta hogy tobbet nem szol hozzam.
Fogd meg magad és valóban köpd ki a kaját tányérra, majd hagyd ott az ételt, meg őt is...( esetleg sétálni is mehetsz, aztán ott bekapsz vmit, vagy bedobsz egy hambit, ha van rá keret).
Ha nem hökkenti meg, hogy mondod, a tett talán megfogja.
Különbözőek vagyunk, tőlem bármiről beszélhetnek az asztalnál, nem zavar, de tisztában vagyok vele, hogy sokakat igen, ezért sose jönnék elő ilyen témákkal étkezés közben. Meg amúgy sem oda való.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy ha valakinek már sokszor és sokféleképpen elmondtad, hogy mi zavar, és még utána se fogta fel, akkor már nem is fogja... Nekem az apám ilyen, a hányinger kerülget ebédkor (nálam a szürcsölés, csámcsogás, szipogás veri ki a biztosítékot, illetve amikor teli szájjal beszélnek - apánál ezek mind megvannak...) Ha százszor nem mondtam neki, akkor egyszer sem. A vége mindig az lett, hogy az én fejem lett leordítva. Most már csak akkor kell elviselnem, ha hazalátogatok. Nálunk nincs olyan, hogy külön ebéd, ha mégis, akkor anyukám sértődik meg és ordítja le a fejem, szóval... :D
Ha ti eleve külön esztek, akkor annyit tudsz még tenni, hogy a szobádban kajálsz. Ott talán nem fog zavarni. Ha mégis, akkor sajnos így jártál, csak akkor oldódik meg, ha elköltözöl.
Éppen azért, mert kényes rá, kéne abbahagyni.
Az anyja meg talán attól undorodna, hogy kiköpi.
Akik lepontoznak, le tudom képzelni, milyen kis ostoba életképtelen emberkék lehetnek, akik inkább befogják a pofájukat, csak hogy megvédjék magukat...
Hát, ha ő ilyesmiről beszél, akkor ha te szintén elkezdenél ilyesmiről beszélni: nem hatná meg, és nem undorodna.
Hisz ha így lenne, nem beszélne ő sem így a kajánál.
Szóval ez a tanács hülyeség.
Az ilyen embereket nem zavarja, mert esetleg nem annyira vizuálisak (már elnézést, másképp nem tudok fogalmazni),
hogy amikor beszélnek hozzájuk bármilyen gondolatot kapcsoljanak hozzá.
De a lényeg az, hogy mindkettőtöknek igaza van.
Anyádnak azért, mert ő szerinte bármiről lehet beszélni.
Neked azért, mert szerinted meg ez undorító.
Te nem érted őt, ő meg nem ért téged. Más az ingerküszöbötök.
Nem kell kiköpni semmit, szépen nem ülsz le enni, és közlöd, hogy vagy befejezi, vagy ezentúl egyedül eszel.
Mondjuk az azért durva még nekem is, akit tényleg nem zavar miről beszélnek, vagy min vihognak kaja közben,
hogy szinte mindennap?!
Nem volt beteg véletlenül mostanság, és ennyire szűkült a témaköre....?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!