A házasság-ellenzők miért gondolják, hogy a házaspárokat a papír tartja össze?

Jogok alatt nem csak pénzt kell érteni.

Itt van pl; ez a kérdés.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Meghalt az apuka a gyerek születése előtt, így még az édesapja nevére is csak nagy nehézségek árán kerülhet ha kerülhet egyáltalán.

Én bankban dolgoztam a szocpolos időszakban, nagyon sokan jöttek úgy hogy "ja, hogy ez is feltétel? Akkor persze" Szóval eszük ágában nem volt összeházasodni, de ha a pénzhez kellett akkor megtették. Egyébként sem hittem a házasságban a sok körülöttem lévő negatív példa miatt, ez meg pláne rátett egy lapáttal.

Nem gondolom, hogy egy párt összetartana a papír. Nagyon sok olyan házaspár ismerősöm van, akikről süt hogy imádják egymást :-)

A "ne a papír tartson minket össze" szöveg a "félek az elkötelezettségtől", "de mi van ha mégsem jön össze" megfelelője. Magyarul könnyű emögé bújni. Lássuk be, bármennyire is jó, ha a felek házasok, mikor beüt a baj pl. egyik fél váratlan halála esetén a közös lakást ki fogja örökölni kérdésköre, egy esetleges válás esetén a papír hátráltat. Rengeteg pénz, idő és méreg. Azért olyan nagy divat a "papírmentes" élet, mert a házasságok fele válással végződik és az bizony sok pénz. Így viszont mindenki megtartja ami a magáé, mikor két ember útjai különválnak mindenki viszi a sajátját és kész. Ennyiről szól a történet.

Én személyszerint csak akkor házasodnék, ha már úton van a gyerek. Mert egy "zabigyereket" akkor sem szülnék. Viszont a nagy fehérruhás puccparádét mellőzném, legyen hivatalos és ennyi, nem kell több. Ráadásul a saját vagyon megmentésére ott van a házasságiszerződés amely egy nagyon jó dolog. Persze a házassági szerződés kérdésköre ugyancsak egy kényes téma. Erre az emberek 80%-a azt mondja, hogy ha valakit szeretek, akkor megbízom benne és nem kötök ilyen szerződéseket. Viszont mindenki azt mond amit akar, van különbség a rózsaszínfüggönyös szeretet és a racionális életfelfogás között. Nincs olyan, hogy tökéletes szerelem, igazából soha nem ismerhetjük meg a másik embert. Sajnos mindig benne van abban a bizonyos pakliban, hogy a 10 éves vak szerelem után derül ki, hogy kihez is mentünk hozzá igazából és akkor jön a sírás-rívás, hogy mihez kezdjek most a gyerekkel, hova menjünk stb. Szomorú, de a világ így működik.

13-as.

Akkor én ennyi erővel azt követelhetném a társamtól, hogy tetováltassa a vállára a nevemet. Egyrészt nem hiszem, hogy gondolkodás nélkül és boldogan igent mondana, másrészt ismételten felmerül a kérdés: boldogabbak leszünk tőle akár csak közép/ főleg hosszú távon?

13-as vagyok. Nekem ez a hippiduma nem magyarázat. Tipikus lázadó szöveg, aminek egy a lényege...

17-es: Ha neked a tetoválás és a házasság összehasonlítható párhuzam, akkor kár tovább társalogni a témáról. Jó hogy nem mondod, a házasság a másik fél csonkítása.