Mi baja lehet Anyukámnak?

Szerintem, vagy csak teljesen depis, vagy tényleg pasija van, ha lefogyott és esetleg csinosabb is akkor valószínü új pasi a nök akkor szépitkeznek ha az újnak megakarnak felelni.

szerintem kérdezd meg apukádat is, aztán kérdezd meg anyukádat mit akar tenni ha elhagy titeket? de mivel 20 vagy már te is lassan kirepülsz. kérdezd meg töle hogy egyedül akar élni?

Lehet,hogy a klimx is közrejátszik Anyukád állapotában.Én ismerek egy családot,ahol az anya 4 gyerek mellett tart szeretőt,és ő is azt állítja,hogy élni akar.Elváltak,szétzilálta a család életté anyagilag is.

Próbálj meg beszélni vele:Ha nem dolgozik,akkor miből akar megélni?Ilyen idősen a mai világban nem kap sehol munkát.Ha elhagy benneteket,hol akar lakni?Mi lesz veletek nélküle?Az,hogy te esetleg elmégy otthonról,nem jelenti azt,hogy nincs szükséged rá.Hozz fel minden érvet,amit csak tudsz.Javasold,hogy esetleg menjenek el apukáddal,vagy egyedül 1-2 hétre valahova üdülni.Ha semmilyen érv nem használ,beszélni kellene az orvosotokkal.Ha klimax,vagy depi,akkor orvosi segítségre van szüksége.Nagyon sajnállak benneteket és őt is.

Szerintem azt kellene először is kideríteni, hogy nincs-e valami betegsége, amit nem mond el esetleg. Ha nincs, akkor pedig a lelkét kell egy kicsit helyrebillenteni. Mindenki érez így néha, lehet hogy csak egy ilyen időszak (remélhetőleg). Hogy elege van mindenből, azt ne vegyétek magatokra, szerintem ne haragudj rá. Előfordulhat, hogy ennyi évi házasság után, gyereknevelés stb. úgy érzi, hogy nem "élt" eleget. Ennyi idősen már eszébe juthat az embernek, hogy lassan idős lesz, nőként azok alapján amit írtál nincs megelégedve magával. Pedig sokan még jóval idősebb nőként is élvezik, hogy nők.

Szóval szerintem a segítség egyrészt a családtól kell hogy jöjjön, másrészt pedig a barátaitól. Segítsetek otthon mindent amit tudtok, hogy kicsit több ideje legyen saját magára. Esetleg hívd el moziba, vagy valami közös programra. Volt esetleg mostanában nyaralni, vagy színházban, vagy valahol, ahova érdemes kicsinosítani magát pl. ?

Úgy látom a leveled alapján, hogy aggódsz érte, és nagyon kedvesen állsz hozzá, biztosan tudsz egy kicsit segíteni. Azonban ez nem csak a Te feladatod, sőt. Apukáddal is beszélhetnél erről. Nem tűnik olyan nagyon vészesnek a helyzet egyébként, az hogy mondja, hogy elmegy, még nem jelent semmit, csak annyit, hogy elege van, fáradt, nem boldog valamiért. A testi tünetek aggasztóak, hogy úgy lefogyott, és ezért még bántják is munkahelyén.

Meg kell találni újra az apró örömöket az életben, máshogy nem megy. Még ha nem is minden úgy alakult az életében ahogy várta, egészséges gyermekei vannak, kedvesek, okosak, egy lánya aki aggódik érte, egy párja aki vele van, barátai is vannak. Abban lehet segíteni neki talán, hogy meglássa újra a szép dolgokat az életben.

Smink, esetleg egy új ruha - és akkor pár program ami kiragadja a hétköznapokból, hogy lelkileg helyrerázza, valakivel, akit szeret, akivel szeret lenni és jó hatással van rá. Színház, mozi, nyaralás?

Most nincs kedvem "okosakat" mondani, úgy is csak lepontozza a jó nép.

Csak annyit, hogy ez nem klimax, inkább életközép-válság. Viszonylag ritka, azért ismerem, mert engem is ezért hagyott ott a volt párom 15 év után. Arról van szó, hogy túl szürke, egyhangú élete volt, minden rendben ment, semmi nagy izgalom, kaland. És eljut egy pontra, ahol rájön, hogy DE NEKI EZ MÉG KELL! Hirtelen a kívánt biztonságos családi háttérből kolonc lesz, ami gátolja a kiteljesedést, és ahogy fogynak az évek, rádöbben, hogy nem ért el semmi nagyobb eredmény az életben. (Persze, ez nem feltétlenül van így, attól függ, mihez méri az ember magát. Ilyenkor hajlamos nem nézni a megszokottat, nem értékelni a magánéleti sikereket. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a gyerekkori álmokhoz méri magát. A kislányból nem lett királylány, sem díva vagy egyéb sztár, a fiúk nem lettek űrhajósok, sem hadvezérek.)

Néha ez együtt jár azzal, hogy az illető a párkapcsolatban nem tudott egyenrangú fél lenni, Ő volt a "gyerek" akire a párja, mint "felnőtt" vigyázott. És most, mivel közben lelkileg is felnőtt, már nem tud mit kezdeni az eddigi szerepekkel, azt pedig nem tartja lehetségesnek, hogy átalakítsa. (A szülő-gyerek szerep, egy rögzült szerep, nehéz átalakítani, kilépni belőle viszont természetesnek tűnik, hiszen az egy természetes dolog, hogy a gyerek kirepül a fészekből, a szülők pedig elengedik Őt.)

Ekkor egy új útkeresés kora jön el. Talán visszatalál az illető oda, hogy tud örülni az életnek és újra meglátja a benne rejlő örömöket, de ezt már egy új társ mellett teszi, ahogy az én esetemben is. Ha titeket felneveltek a szüleitek tisztességgel és csak ez után mennek szét, szerencsések vagytok, mert annyira szeretnek titeket, hogy Ti voltatok a fontossági sorrendben előbb. Ezt is lehet értékelni.

Na végül, csak kibukott belőlem a sok hülyeség. Mindegy, most már elküldöm. Pontozza le akinek fáj! ;o)

Szia! 14 éves vagyok, az anyukám 38. Már 3-4 éve tervezik a válást faterral, most már tényleg szét fognak menni. Már külön is laknak, de ez nem lényeg. Rengeteget veszekedtek, sokszor mi nem is tudtunk róla, csak azt láttuk, hogy anyu kedvetlen és fogy. Egyre csak fogy. Azért 86 kilóról lefogni 60-ra kicsit drasztikus. Azért fogyott, mert ideges volt. Az ideg miatt nem evett, csak egyedül akart lenni. Ez az egész szépen át ment depresszióba. Azt állította, hogy most már elege van, kiakar szabadulni, neki tér kell. Idáig velünk foglalkozott, felnevelt minket.. ( bár szerintem én és a 13 éves öcsém még nem vagyunk felnőttek. ) Szóval, azt mondta, hogy éveken át szenvedett apám mellett. Mostantól élni akar, és fog is. Nem rég azt mondta nekem, hogy neki soha többé nem kell pasi, aki beleugasson az életébe. Mentem volna hozzá aludni ( mert már ugye különlakunk ). Az egyik járdán a sötétbe én voltam, a másik oldali járdán ő. A sarkon állt egy hapsi és elkezdett sétálni anyu felé, és lekapta. Anyu látta, hogy ott vagyok, és azt is látta, hogy kisebb sokkot kaptam, de mit sem bánva kézen fogva elindultam sétálni. Szóval szerintem anyudnak az lehet a baja, hogy apuddal sokat veszekedtek - a sok stressz miatt az élettől is elment a kedve. Elkezdett fogyni. A sok idegesség miatt semmi öröm nem volt az életében. azért egy kis boldogságra vágyott, ami számára azt jelenti, hogy kitörjön a megszokott életből. Az sem kizárt, hogy egy új barátja van, ezért akar elmenni.

Remélem minden helyre fog jönni. - Egy együttérző lány.