Ezt most hogy rendezzük el, ha lehet egyáltalán?
Férjemmel 10 éve élünk együtt, voltunk ez alatt külföldön, itt-ott, sosem volt saját lakásunk. Mindig mondtam neki, hogy nekem tetszene olyan kis lakás, mint az anyjáéknak van, erre kiderült, hogy ők családi házba költöztek, a lakást kiadták. Majd rájöttek, nem tudnak ők albérlőkkel lenni (sok becsapás volt) ott állt a lakás üresen. Mikor mondtuk, hogy megvennénk, örömmel mentek bele, meg is vettük. Megkaptuk szépen, spéci ajtaja van, olyan betörő-gátlós, zárat benne cserélni nem lehet, kulcsot másolni sem hozzá, de kaptunk 4 kulcsot, eredetiket. Utánanéztem, tényleg csak az ajtóval együtt lehetne cserélni, valami piszok drága cucc.
Beköltöztünk, éltünk, dolgozni jártunk. A férjem mondta pár hét után, hogy igaz, nem tudja biztosan, de nem 5 kulcs szokott lenni ilyen zárakhoz? Majd nem gondoltunk erre, biztos elveszett egy valahol. Aztán úgy éreztük, mikor nem vagyunk otthon, járnak itt. Mivel nyitott emberek vagyunk, rákérdeztünk szülőknél, hogy nem maradt náluk egy kulcs? Jöttek azzal, hogy dehogy maradt, mindent odaadtak. Oké, ment az élet tovább. Férjemnek viszony olyan rossz érzése volt, hogy felkereste egy szaki barátját, és az ajtó mögé tettek egy riasztót. Mikor hazamegyünk, első kiblokkolni, 30 másodpercen belül, kóddal, mert különben riaszt, és az ajtó csukódik. Ezt megtanultuk, nem is volt baj. Alig egy hétre rá hív a férjem, pont bevásároltam, hogy menjek haza gyorsan, baj van. Ő már ott volt, a munkahelyén hívták anyjáék, de rögtön hallotta, miért, mert alig lehetett érteni a sípolástól valamit. Hazament, kikapcsolta a riasztót, és csak nézte a bent, a lakásunkon lévő szüleit. Azok pedig elviharzottak, azóta sem keresnek (szégyenlik magukat, vagy sértődöttet játszanak?) A lényeg, hogy a napokban el akarunk menni ezt megbeszélni, hogy ez mi volt. Most már 5 kulcsunk van, remélem, nincs is több nekik, mert ez a riasztó negyed annyi nem volt, mint az ajtó lenne, most nem kéne ilyen érvágás pénzügyileg. Én sem, és férjem sem érti, hogy miért nem ismerték be, mit kereshettek mindig (mert biztos, hogy nem először voltak) és miért tűntek el???
Ti mit gondolnátok, és hogy állnátok ezentúl hozzájuk? Nem így ismertük őket.
Szerintem puszta kíváncsiság, hiszen nem tűnt el semmi.
Gondolom nézték hogy hogy éltek, van-e minden, tiszta ruha, stb.
Én várnék hogy keressenek ők, amit úgy kezdenek: nagyon sajnáljuk...
Utolsó: szerintem arra a kérdezőék várhatnának, amíg élnek, hogy a szülők közeledjenek, méghozzá bocsánatot kérve. Szerintem könnyebb nekik tagadni mindhalálig, mint beismerni, hogy ilyet tettek.
De ne legyen igazam, annak drukkolok.
Ha még valaki olvasná...
Múlt héten elérhetetlenek voltak, ma egyedül ment a férjem, véletlenszerűen, pont akkor értek haza, és pakoltak ki a bevásárlásból, szóval beengedték.
Kerülték a témát, majd azzal jöttek, hogy nekik joguk volt egy kulcsot megtartani, elvégre is ők laktak ott 20 évig, honvágyuk volt, néha átnéztek. Elmondásul szerint eszükbe sem jutott elvinni semmit, csak ott lenni, és kész. Férjem is elmondta, amit akart, hogy most egy darabig ne keressenek minket se, mert ez nekünk is nagyon fájt, hogy rákérdeztünk, és hazudtak, hogy ott lehettek vendégségben számtalanszor, de nekik ez nem volt elég... még indulás előtt odavetették férjemnek, hogy nagy megalázás volt ez a riasztó, ezt nem kellett volna, és ezért ők haragszanak. Nem értem, ez számukra miért sértő :( Ekkor a férjem már hagyta őket, nem szólt semmit, dühös volt és csalódott, ritkán látom sírni, de most hallottam a másik szobából :(
Mindenesetre nem akar hallani a szüleiről, nekem elmondta, és megkért, jegeljem a témát.
Továbbra sem tudom hová tenni az esetet, fáj nekem is.
Én olvasom, érdekelt is a folytatás...
Az, hogy joguk volt ott lenni az erősen sánta, hiszen eladták a lakást, nem??? Ennyi erővel a volt lakó is visszajöhetne a lakásomba, mert honvágya van...
Ráadásul vendégségbe mehettek volna.... ez nagyon nagyon béna kifogás.
A riasztó pedig nem megalázás, ti megkérdeztétek, hogy ők voltak-e ott, hazudtak, ezt nem lehet mentegetni, innentől kezdve szívetek joga volt bármilyen riasztót beszerelni....
Mármint az béna kifogás, hogy honvágyuk volt, hiszen mehettek volna hozzátok vendégségbe, amikor otthon vagytok...
(25. voltam)
Hű, én is követtem végig ezt a sztorit, nagyon durva és kívülállóként érdekes is, mi tagadás.
Azért annak örüljünk szerintem, hogy valamennyire meg tudtátok beszélni, és kaptatok valamiféle magyarázatot. Én is erre tippeltem: hogy úgy voltak vele, az az Ő lakásuk végtére is, akárki vette is meg, és így pláne, hogy még családtagok is vagytok...? Jól esett bemenni. És hogy mindig akkor, mikor ti nem voltatok ott? Biztos ez a perverz izgalom, amit korábban is írtam.
Totál megértem, ha most nem akartok hallani róluk, de azért remélem, a későbbiekben azért rendeződik a dolog, és beszélőviszonyban lesztek. Az lenne a legjobb.
Az meg f*szság, hogy még őnekik esik rosszul a riasztó... Tudod, hogy ez is olyan, hogy ha már ennyire sarokba vagy szorítva, támadj, támadj, amíg lehet, úgysincs más megoldás. Ők is ezt teszik.
Szegény férjedet meg szeretgesd meg, biztos nagyon vacak most neki :(
Köszi, hogy tájékoztattál minket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!