Ezt most hogy rendezzük el, ha lehet egyáltalán?
Férjemmel 10 éve élünk együtt, voltunk ez alatt külföldön, itt-ott, sosem volt saját lakásunk. Mindig mondtam neki, hogy nekem tetszene olyan kis lakás, mint az anyjáéknak van, erre kiderült, hogy ők családi házba költöztek, a lakást kiadták. Majd rájöttek, nem tudnak ők albérlőkkel lenni (sok becsapás volt) ott állt a lakás üresen. Mikor mondtuk, hogy megvennénk, örömmel mentek bele, meg is vettük. Megkaptuk szépen, spéci ajtaja van, olyan betörő-gátlós, zárat benne cserélni nem lehet, kulcsot másolni sem hozzá, de kaptunk 4 kulcsot, eredetiket. Utánanéztem, tényleg csak az ajtóval együtt lehetne cserélni, valami piszok drága cucc.
Beköltöztünk, éltünk, dolgozni jártunk. A férjem mondta pár hét után, hogy igaz, nem tudja biztosan, de nem 5 kulcs szokott lenni ilyen zárakhoz? Majd nem gondoltunk erre, biztos elveszett egy valahol. Aztán úgy éreztük, mikor nem vagyunk otthon, járnak itt. Mivel nyitott emberek vagyunk, rákérdeztünk szülőknél, hogy nem maradt náluk egy kulcs? Jöttek azzal, hogy dehogy maradt, mindent odaadtak. Oké, ment az élet tovább. Férjemnek viszony olyan rossz érzése volt, hogy felkereste egy szaki barátját, és az ajtó mögé tettek egy riasztót. Mikor hazamegyünk, első kiblokkolni, 30 másodpercen belül, kóddal, mert különben riaszt, és az ajtó csukódik. Ezt megtanultuk, nem is volt baj. Alig egy hétre rá hív a férjem, pont bevásároltam, hogy menjek haza gyorsan, baj van. Ő már ott volt, a munkahelyén hívták anyjáék, de rögtön hallotta, miért, mert alig lehetett érteni a sípolástól valamit. Hazament, kikapcsolta a riasztót, és csak nézte a bent, a lakásunkon lévő szüleit. Azok pedig elviharzottak, azóta sem keresnek (szégyenlik magukat, vagy sértődöttet játszanak?) A lényeg, hogy a napokban el akarunk menni ezt megbeszélni, hogy ez mi volt. Most már 5 kulcsunk van, remélem, nincs is több nekik, mert ez a riasztó negyed annyi nem volt, mint az ajtó lenne, most nem kéne ilyen érvágás pénzügyileg. Én sem, és férjem sem érti, hogy miért nem ismerték be, mit kereshettek mindig (mert biztos, hogy nem először voltak) és miért tűntek el???
Ti mit gondolnátok, és hogy állnátok ezentúl hozzájuk? Nem így ismertük őket.
válasza:
válasza:Valószínű a kíváncsiság hajtotta őket.
Első párom (élettársam) anyukája is megcsinálta azt, hogy bement a lakásba, míg mi nem voltunk otthon (mivel a lakás a nagymamáé volt, egy utcában a család házával, így az ő családjának is volt hozzá kulcsa...) Aztán egyszer rajta kaptam és nagyon pipa lettem, mert mégiscsak az én cuccaim voltak ott és ne kotorásszon benne. Megmondtam, hogy ha még 1x beteszi a lábát hívatlanul, elköltözünk jó messzire. Többet nem jött.
Azzal magyarázta, hogy kíváncsi volt, jól tartom e a fiát és hogy a lakást rendben tartom e. Szerinte a fia úgy sem mondaná meg, ha nem és hogy ha bejelenti, hogy jön, akkor én "eltüntethetem a bizonyítékokat". No komment....
válasza:Hát ez tényleg ciki.... szerintem ne keressétek őket, most náluk van a következő lépés, a bocsánatkérés.
Amíg ez nem történik meg, addig nincs miről beszélni.
válasza: válasza:Bocsi, délutánosba mentem dolgozni, most jöttem.
Holnap megyünk hozzájuk, nem bír nyugton a gondolat, hogy mire volt ez jó.
Férjem sem nyugodt, mérges nagyon.
Remélem, meg tudjuk valahogy beszélni, igaz, ezek után nem lesz köztünk sok kapcsolat, nem tudunk már úgy hozzájuk állni.
Rendőrségnek inkább nem szólunk, még nem is tudjuk, miért volt ez.
Beszélgetés után okosabbak leszünk.
válasza:Elmentünk, nem voltak otthon. Legalábbis nem nyitottak ajtót. Hívtuk őket telefonon, semmi válasz.
3 óra múlva rejtett számon felvették, férjem mondta, elmennénk, beszélnünk kéne.
Erre egy mondat: nincs miről beszélnünk.
Na, holnap elmegyünk, és addig nyomjuk a csengőt, míg be nem engednek. Kissé mérgesek vagyunk.
válasza:Hát ez nagyon ciki. Nagyon nagyon ciki.
Amúgy én is két lehetőséget látok reálisnak:
1. Úgy érezték, hogy az továbbra is az ő lakásuk, hiszen ott laktak sokáig, na meg ti nem idegenek vagytok, hanem család, és így bemehetnek kedvük szerint. Szerintem eleinte poénnak gondolták, vagy izgalmas volt. Tiltott gyümölcs... Beteges módon, de biztos izgalmas az, ha más otthonában járkálhatsz kedvedre, ő meg nem tud róla.
2. Tényleg kerestek valamit, lopni akartak, vagy megtudni valamit az életetekről, hogy hogyan éltek, mi az, amibe nem avatjátok be őket. Ez is beteges, de izgalmas.
Akárhogy is, most, hogy lebuktak - ráadásul úgy, hogy előtte letagadták - biztosan halálosan szégyellik magukat, és nem mernek a szemetek elé kerülni. Könnyebb tagadni és hárítani.
Hát nem tudom, én ezek után tudnék-e bízni a szülőkben, de teljesen megértem, hogy meg akarjátok velük beszélni. Valszeg én is ezt tenném, mert egyszerűen távol áll a természetemtől az, hogy kitagadjak családtagokat meg levegőnek nézzem őket, mintha nem is léteznének.
Ha nagyon jószívűek vagytok, szerintem közelíthetnétek hozzájuk nagyon megértően, és mondhatnátok, hogy nincs harag, szeretnétek továbbra is tartani velük a kapcsolatot, akármi is állt a háttérben, mégiscsak a szüleitek, és felejtsétek el az ügyet. Ha erre se lágyulnak meg, akkor maradjanak maguknak, menthetetlenek.
Ha meg nem akartok békülni, csak lehordani akarjátok őket és kiadni a jogos dühötöket (amit tökre megértenék), akkor nem is kell őket keresni. Akkor innentől kezdve nem léteztek egymásnak, és kész.
Sok sikert, bárhogy is alakul! Melyik verzióra hajlasz, kedves kérdező?
Nem tudom, tanácstalan vagyok. A férjemet már rég láttam ilyen dühösnek. Furcsa reakciót váltott ki belőle, most nézegeti a régi családi fotókat, és mindig morog, hogy nem hitte volna, hogy ilyen valaha megtörténik... Szereti a szüleit, és nem tudja hová tenni a dolgot. Én sem...
Holnap minden kiderül, remélem. Addig nem hajlok még semerre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!