Elofordult-e veletek, hogy egy elhunyt hozzatartozotok megjelent almotokban, hogy elbucsuzzon toletek?

Szia!

Először is nagyon sajnálom a dolgot.Én apai nagyanyámhoz ragaszkodok nagyon és nem is tudom mi lesz ha majd elmegy. Nekem úgy mesélte apai nagyapám a köv. történetet:

Mikor anyu terhes volt velem a huga nagyon beteg lett.Sajnos már előtte is voltak gondjai(vese elégtelenség) de akkora már kórházba kellett feküdnie folyamatos ellenőrzésre.Nagyon szerette anyumékat és várt enegm.sajnos ő decemberben meghalt én pedig február végén születtem.Akkor még nem voltak olyan visgálatok ami megmutatja konkrétan h fiú vagy lány lesz e a baba.(esetleg talánra megmondták).A halála után nemsokkal egy éjjel megjelent nagyapámnak hogy ne sirassa őt mert jó helyen van és küldd maga helyett egy kislányt.Ezután elmondta nagyapám az álmát az otthoniaknak és (bár azelőtt is gondolkoztak rajta)csak ekkor kezdtek lányneveket keresni.Azóta velem másképp bánnak,nem nagyon észrevehető,de persze mindenki tudja hogy miért is hisz valaki engem küldött maga helyett.Én hiszek az ilyenben,nem is ez volt az első példa a családban erre.

Én s álmodtam már ismerősömmel miután meghalt és egyáltalán nem volt rossz.Örültem hogy láttam és beszéltem vele.Így a feldolgozás is könnyebb.

Hát most jól kibőgtem magam.Nekem már lassan 10 éve, hogy meghalt az apukám és most a soraitokat olvasva rámtört a hiánya...De nagyon...Felidéztem a hangját és az arcát.Hiányzik.NAGYON.

Az én sztorim:

Férjem nagypapája nagyon beteg volt tudta, hogy meg fog halni, papot hívatott és itthon akart meghalni.Az háziorvos unszolására beleegyezett, hogy kórházba vigyék, hátha meg lehet még menteni, de ő tudta, hogy meg fog halni.Mindenki el tudott tőle búcsuzni a családban, csak én nem, mert reggel elmentem dolgozni és estére mire hazajöttem már kórházban volt, másnap pedig már kómában volt, ahogy meglátogattuk.Következő nap reggelre azt álmodtam, hogy ott térdel az ágyam mellett és símogatja a kezem, ekkor kopogtak és ahogy felébredtem döbbentem rá, hogy álmomban ugyanígy feküdtem.Apósom jött szólni, hogy meghalt a papa.

A kórházban váratlanul halt meg mamám, én koleszos voltam, nem láttam holtan sem. Én addig féltem és gyászoltam, míg kb. fél év múlva megjelent álmomban. Akkor megnyugodtam. Mosolyogtam, olyan könnyű érzés volt.

Mikor komolyra fordult a kapcsolatunk a vőlegényemmel , megjelentek álmomban elhalt nagyszülei, akik nevelték őt.

Nem is láttam fényképen sem, mégis tudtam kik ezek. Csak néztek egy ideig, aztán elmentek. Úgy éreztem, jóváhagyták a kapcsolatunkat, tetszettem nekik.

Csak utána néztem meg a képüket, és felismertem.

Az én esetemet még sosem mondtam el senkinek,mert szerintem vagy nem hinnék el,vagy bolondnak néznének...

Mikor édesanyám hosszú szenvedés után elment,nem akartam belenyugodni a halálába. Hosszú ideig nem tudtam tényként elfogadni. Egy éjjel,(azt hittem álmomban) megjelent,és beszélt hozzám,hogy muszáj elmennie,engedjem el. Én sírtam,zokogtam,rohantam utána a hálószobában a folyosón keresztül a konyhába,könyörögtem ne menjen el...és eltűnt.Ébren voltam,álltam a konyhában zokogva. Kiderült,hogy ébren vagyok,nem álmodtam.

Azóta már sok-sok év telt el,szoktam álmodni róla,de mindig úgy jelenik meg az álmaimban,mintha élne,a régi életünk szerint. Ezek már csak álomképek. De az az egy nem álom volt. 100%-ig biztos vagyok benne.

Édesanyám most karácsonykor halt meg.Nagyon jó kapcsolatban voltunk.

Egy éjjel álmomban eljött.Nagyon valóságosnak tűnt az egész.

Boldog volt,mosolygott,jól nézett ki(rákban halt meg,a végén borzasztó volt szegényem külseje).Azt mondta,Ő jó helyen van,boldog.

Mutatott nekem egy kis játékszert vagy bizsut,nem is tudom ,mi volt,egy zöld csigát ábrázolt.Azt mondta Anyukám,ha egyszer ezt a kis ajándéktárgyat bárhol meglátom,tudni fogom,hogy Ő tényleg nálam járt.

sírva ébredtem.A megdöbbentő,hogy látogatása óta már nem félek a haláltól,pedig azelőtt rettegtem tőle.

A kis zöld csigafigurát azóta sem láttam,de tudom,hogy látni fogom...