Kivülállóként ennyire nagy dolog a szülés vagy csak az én családom reagálta le furán az egészet?

Nálunk szülés előtt egy hónappal kezdődött, az állandó telefonálás, és ha nem vettem fel, azzal jöttek, hogy már biztos a kórházban vagyok. Egyszer megmondtam nekik, ezentúl nem veszem fel, és magasról teszek rájuk, maguknak köszönhetik, most már nem szólok senkinek, ha megyünk. Kiírt napon elment a vizem, 2 embernek szóltam, akikről tudtam, hogy békén hagynak aztán. Azoknak, akik zaklattak, csak azt írtam meg, hogy megszületett.

Most várjuk a másodikat, és nem mondom el nekik, mikorra várjuk a babát, pedig kérdezték, magukra vessenek... Majd legközelebb megtanulnak nem belemenni az ember magánéletébe.

Huh, még nem szültem, de el tudom képzelni, Anyám mit fog rendezni. Két megoldás közt őrlődök: csak akkor szólunk, ha már mellettem a baba csinosan lemosdatva és felöltöztetve, de ezzel kockáztatjuk a sértődést, vagy pedig szólunk időben, és a szülőszobán az lesz számomra a fő stresszforrás, hogy anyám milyen ideges.

Még éveim vannak eldönteni, de már most nem tudom, mi lesz. Remélem olyan gyorsan jön majdki a baba, hogy nem lesz időnk értesíteni a rokonságot, csak már utána. :D