FÉRFIAK, akiknek viszonylag későn (27-29 évesen) alakult ki az első komoly párkapcsolatotok. Ti hogyan viselkedtetek?

A párom 29, előttem úgy tudom csak rövid kapcsolatai, leginkább egyéjszakásai voltak, nem nagyon beszélt erről.

Még soha nem élt együtt senkivel, 1 éve költözött el a szülői háztól. Én kollégista voltam és az exemmel már éltem együtt, nekem ez az egyik legnehezebb, hogy nincs tisztában a háztartással, a közös élettel. Az anyukája mindent megcsinált, elkényeztette, nem tud/akar mosni, takarítani, mosogatni, de még az ebédjét se képes megmikrózni, hiába van kiporciózva berakva a hűtőbe.

Párkapcsolati téren a korábbi tapasztalataimhoz képest "éretlenebbnek" tűnik, nagyon kimutatja, hogy szeret, igyekszik a kedvemben járni, de egyes dolgokkal - amikről lehet nem is gondolja - mégis megbánt. Másrészt eléggé egoista, van az "enyém" és a "tiéd", a pénzügyekben is. Hiába élünk együtt a legutolsó fagyi is felezve van, nem akar közösködni, ezzel is bajom van mert ő többet keres mint én, így hó végére mínuszba megyek, ami szerintem elég gáz egy párkapcsolatban hogy tartozom neki olyan kiadásokban is, amit nem is használok, pl. benzin.

Szóval nem tudom amiatt van-e ez, mert előttem nem "puhították" meg, jó lenne kicsit átnevelni mert ez így nem nem jó. Vagy lehet más csajok kiszagolták a negatív tulajdonságait.. nem tudom.

Sajnos már én is rájöttem, de csak miután összeköltöztünk. Addig nem volt mosatlan edény, villanyszámla, ebédkérdés, még az éttermet is kifizette.

Most pedig a tanfolyama felét is én fizetem, ha szóváteszem akkor szerinte a minden költség felezése az igazságos... Nem tudom, mi legyen, elmenni nem tudok, meg szeretem, csak ne lenne ilyen...

Az én párom pont a fordítottja, rengeteget beszél az érzéseiről és tőlem is elvárja. Mint egy 16 éves kislány :)

Hangulatváltozásai neki is vannak, ami valamikor nekem szól - de sokszor a munkája, családja, időjárás miatt, az anyukája pedig ha észreveszi jön hozzám, hogy miért ilyen a fia, oldjuk meg. De ez még a jobbik eset, mint amikor okosan kitalálja mitől van és nekiáll szervezkedni. Legutóbb is "kitalálta", 1 órán át tartotta nekem a szentbeszédet, pedig nem az volt a probléma hanem valami nem publikus dolog.

Szóval én kaptam a 30-as párommal egy buzgómócsing anyóst is, aki egyébként aranyos meg kedves, sokat segít, csak néha túl sok belőle. És miatta lett ilyen elkényeztetett. Egyrészt engem is elkényeztet, de azt is elvárja tőlem, hogy a fiát elkényeztessem amikor ő nincs ott.

A hideget az enyém sem szereti, itt az ősz, hullahangulata van, fáj a feje, rosszul van, sajnáltatja magát. Hazaér munkából, ledől az ágyba és ölelgessem, puszilgassam, főzzek neki teát, levest. Mert én annyira ráérek munka után, nekem nincs hideg, nincs határidő, nincs főnök, nincs házimunka...

Ha pedig valami kis dolog még jobban felhúzza, rajtam vagy az anyukáján csapódik le az, hogy hülye a főnöke.