Ők voltak bunkók vagy én reagálom túl a dolgot?

Lehet, hogy irigykedtek rád. Pocsék ám a se kutyám, se macskám érzés!

Szerintem munkahelyi barátság nem létezik!

Márciusban jöttem el táppénzre veszélyeztetett terhesség miatt. Csoportvezető voltam, hetekig, sőt talán 2 hónapig is engem hívogattak mindennel, hogy segítsek. Aztán egyre kevesebbet hívtak, egyre kevesebb mail érkezett, kiestem a mókuskerékből.

Nagyon jóban voltunk/vagyunk, de nekik maradt a "továbbra is együtt húzzuk az igát" érzés és a csapatszellem, így mindig van közös téma, amibe engem már nem igazán vonnak bele.

Néha rám csörögnek, hogy hogy vagyunk meg ilyesmi, de ennyi(pedig ingyen beszélünk a céges telón).

Valójában ezek a bent szövődő kapcsolatok legtöbbször elég felszínesek. Ne bánkódj miattuk. Persze rosszul esett meg minden, mert te azt hitted minden a régi, de ők pörögnek tovább és tovább. Ezért pedig nem te vagy a hibás.

Akármennyire sok a munkahelyi stressz, amitől ők "csapat" maradtak, ha valaki felvonultatja a családját, illik rá reagálni, beszélgetni egy kicsit. Ha igazi barátok lennének, akkor pedig le sem szálltak volna rólad meg a babádról! Látod, ez a barátság fokmérője!

Sok boldogságot és igazi barátokat kívánok neked!

Szia!Ez gyakori jelenség ám,csak az ember mindig azt hiszi,hogy vele nem történhet meg ilyesmi.Nem voltál hibás semmiben,a lényeget is jól gondolod....a "barátnőid" elégedetlenek a saját életükkel és talán zavarja őket a te mostani idilled.

Jaaa és most már nem vagy olyan érdekes,mint a babád előtt,elvesztették az érdeklődésüket írántad.Jobb is,hogy kiderült,hogy felszínes a veled kialakult kapcsolatuk...

Ha vígasztal,nem vagy egyedül,mert én is hasonlóan jártam,mint te.:) Azaz én már a babavárás idején elváltam tőlük,mert korábban együtt cigiztünk és közben jókat pletyiztünk....aztán amint megtudtam,hogy terhes vagyok,nem mentem velük bagózni és néhány nap elteltével egyértelművé vált,hogy már nem tartozom a köreikbe.

Ne bánkódj,így anyukaként is köthetsz még valódi barátságot,ismerkedhetsz más szülőkkel!

Ne keseregj,nem barátokat veszítettél el csak a látszatot.

De most már tudod.A barátod az,aki melletted van jóban-rosszban,örömben-bánatban együtt érez osztozik veled.

Munkahelyen is lehet szert tenni igaz barátságra,de nagyon ritka.És sajnos ez ilyenkor derül ki,amikor szükséged lenne rájuk úgy is,hogy nem vagy kéznél,és tenni kellene a kapcsolattartásért.Jobb,hogy így derült ki milyen emberek mennyire vagy fontos a számukra,mintha számítottál volna rájuk valami fontosabb dologban és úgy hagynak cserben.Ne foglalkozz a dologgal,főleg ha oda még vissza akarsz menni dolgozni.Levonhatod a következtetést,és ha a jövőben még kapcsolatban leszel velük legalább tudod mire számíthatsz,mennyire engedheted közel őket magadhoz.

teljesen megtudlak érteni, ugyan én 17vagyok, de nekem az osztályból nincs barátnőm..mert ezek felszínes barátságok:(

1-2hétig nem megyek be betegség miatt, és már nem is vagyok olyan fontos nekik..

és igen ők a bunkók nem Te!!

Remélem van rajtuk kívül más barátnőd..bár ahogy írtad hogy egyedül voltál otthon nem vagyok benne biztos, de hátha:)