Én reagálom túl a dolgot?

te reagálod túl.

Nyugalom!

És ha valami közbejön és csak lassabban tud hazajönni, akkor midenki csak idegbeteg, mire megjön...

Ha baj van utközben, akkor nagyon hamar értesitenek benneteket, emiatt nem kell aggódni.

Szerintem is te reagálsz túl érzékenyen, igy van jól, ahogy csinálja.

Egy jó családi viszonyban szerintem alapvető, hogy tudjuk ki merre jár, kivel, és vélhetően mikor érkezik.

Ehhez időzitjük a vacsorát, a többi programot. És nem találom indokoltnak, hogy valaki Ausztriából csak úgy jőjjön-menjen, hogy senkinek egy szót sem szól. És nem azért mondom, mert mi van ha..., bajt nem feltételezünk soha, az miatt elég aggódni ha megtörténik, de hol marad az együvé tartozás, a szeretet?!

A fiam évek óta Pesten él, ritkán látom, de szinte minden nap beszélünk, és nem azért, mert mi van ha..., mint az előbb is irtam, csak mert jó beszélgetnünk, és lehet, hogy csak azt kérdezi meg, hogy hogy főzze a krumplis tarhonyát, hogy olyan legye, mint itthon, de nekünk többek között ez is jelenti az összetartozást, a családot!