Hogyan próbáljam meg feldolgozni és segíteni magamnak hogy jobb legyen?

Őszinte részvétem!

Ne akard siettetni a gyógyulást, hagyj időt magadnak.

Semmi más nem segít csak az idő!!!!!

Erőltethetsz magadnak dolgokat, elfoglaltságokat, de egy ilyen friss sebet nem nagyon tudsz még mivel gyógyítani.

Emlékezz Rá szeretettel és mindig gondolj arra, hogy Veled van és segíti az utadat.

Minden héttel kicsit könnyebb lesz.

Fogadd őszinte részvétem.

Sajnos én is csak azt tudom mondani, amit az előző. Hagyj időt a gyásznak ez egy folyamat, ami, majd idővel enyhül. Változó, hogy mennyivel, de hétről hétre könnyebb lesz. Az élet hozza majd, hogy hozzászoktok ahhoz nincs mindennap veletek és hogy illesszétek be az emlékét ez életetekbe. Ne akarj kapkodni, most még amúgy is nagyon friss a halála. De idővel jobb lesz, hidd el.

Emélkezz rá szeretettel és lassan el fogod tudni fogadni a helyzetet magadtól is.

Kitartást!

Szia!

Először is őszinte részvétem!

15 éves voltam amikor meghalt az anyukám rákban(agydaganata volt). Akkoriban kerültem gimnáziumba, új társaság, több tanulás egyszóval nagy kihívásokkal kellett szembe néznem. Apukám(akivel mellesleg nem vagyok túl jó viszonyban) mindig a kórházban volt, csak este jött haza.

15 éves korom óta én főzök, mosok, takarítok mert apukám annyira összeroppant, hogy nem csinálja meg. Egy ideig gyászoltam, de lehet, hogy nagyon morbidan hangzik, de annyi dolgom volt, hogy szinte már fel sem fogtam, hogy nincs. Nagyon sokat segítettek a barátaim is.

Először is azt tudom Neked mondani, hogy a mi történt SOHA NEM FOGOD TELJESEN FELDOLGOZNI, MERT NEM LEHET. Egy Anya hiány örök űrt kelt benned, szükséged van egy biztos támaszra. Nem túl nagy vígasz most, de gondolj bele Neked még ott van az apukád és a nővéred is, akik nagyon szeretnek. Teljesen normális, hogyha most úgy érzed, hogy nem bírod tovább és naphosszat sírsz, de vigyázz azért, hogy ne gubozz be. Próbálj meg társaságba menni, kibeszélni magad a barátnőiddel vagy akár valamilyen családi programot is szervezjetnél. Nem azt mondom, hogy mostanában, de idővel jó lenne.

Közhely, de idővel csitulni fog a fájdalom és meglátod, hogy most sem maradtál egyedül.

Nagyon sok jót kívánok Neked és a családodnak a továbbiakban!

Nem, nincs igy rendjén, miért is lenne? A tény, hogy a szüleink előbb-utóbb elmennek, az egy dolog, és idősebb korban talán az ember kicsit jobban fel tud készülni a halálra, de 18 évesen, ez közel sem igy van. Neked élned kellene az életed, tanulnod, kipróbálni magad a világban, és lassan felkészülnöd az önállóságra, nem pedig ekkora töréssel megpróbálni folytatni valahogyan.

Nagyon-nagyon sajnálom, fogadd minden együttérzésemet, igazán szomorú, amikor közeli hozzátartozónkat veszitjük el.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de most egy ideig még nagyon nehéz lesz, főleg az elkövetkező napok, amikor lépten-nyomon szembesülni fogsz a hiányával. Minden, de minden rá fog emlékeztetni, és ezek az emlékek még annyira fájdalmasak. Próbálj meg higgadt maradni, amennyire csak lehet,foglald el magad bármivel, dolgozz, jó lenne, ha valaki lenne melletted folyamatosan, ha nem is többre, de legyen valakinek a vállán kisirni magad, ha már nem birod tovább. Beszélj róla, ásd elő a régi szép történeteket, az eseményeket, amiket együtt éltetek meg, idézd a szavait, próbálj meg arra gondolni, hogy hogyan mosolygott, apró kis huncutságokra, amit együtt vittetek véghez, bármire, ami szép, és erőt ad. Semmiáron nem szabad azt kérdezgetned, hogy miért ő, miért most, nagyon megnehezited a helyzetedet, ha emészted magad. Fogadd el, hogy igy kellett történnie, és ezen már nem lehet változtatni, az idő pedig lassan majd begyógyitja a legfájóbb sebeket is. Tudom, hogy ez most üres frázisnak hangzik, de hidd el, hogy idővel a fájdalom enyhülni fog, és észre sem veszed, már csak a szép emlékeid maradnak, habár a hiányát nem pótolhatja soha semmi sem.

Szia fogadd őszinte részvétem!

Szerintem egy ANYA vagy egyszerűen csak AZ ANYA elvesztése felfoghatatlan. Szerintem sokat beszélj róla, vagy ahogy az előttem hozzászóló mondta sokat írj. Beszélj ki minden bánatodat,emlékedet, jót-és rosszat, szépet-és kevésbé szépet. Szóval mindent! Tudom ilyenkor jönnek a megválaszolatlan kérdések,miért.....

Ha akkor másként csináltam volna....

És még sorolhatnám. Szerintem ezeken már ne rágódj, csak a szépre és jóra próbálj emlékezni. Elfelejteni az elvesztését, feldolgozni? Hát ezt csak évek sokasága alatt lehet(vagy még akkor sem) A legfontosabb ne zárkózz be, és ne akarj minden bánatoddal egyedül lenni. Abból csak baj lehet. Merj beszélni a dologról, mert ha nem beszélsz róla, attól még sajnos megtörtént a baj.

Emlékezz rá azokkal a dolgokkal amiket együtt csináltatok, vagy ahova együtt mentetek. Főzd meg a kedvenc ebédjét(bár olyan finom tudom nem lesz)Ülj oda ahol a legszívesebben ül, mert Ő biztos ott lesz veled.

Talán kicsit hülyén hangzik, de ne gyászold inkább emlékezz rá, és szeresd továbbra is, bár tudom nehéz.

Kívánom minél előbb fel tud dolgozni, és megtaláld a megfelelő könnyű utat nélküle.