Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszerűen ne tudj beilleszkedni egy családba?

Előkerült egy régi téma, régi ügy, régi srác. Rákérdezett, hogy anno olyan jól kijöttünk, végül miért pattintottam le, akkor nem magyaráztam meg neki és lehet nem is tudtam volna.

Az ő családja jómódú, anyagilag a felső rétegbe tartoznak és ennek hangot is adnak. A márkátlan cumó náluk nem módi és egy szimpla vacsora mellé is kaptam három poharat, meg kismillió evőeszközt.

A srác nővére és a párja meglepiként jegyeket kaptak az operabálba, stb.

Én még mint egy "barát" megfordultam náluk többször is és mindig úgy éreztem nem vagyok oda való, kínosan, feszélyezve éreztem magam és talán ezáltal ki is ábrándultam ebből ebből a pasiból teljesen. (Akkor még otthon élt) Most van egy csinos, szintén hasonló kaliberű barátnője, de a pasi állítása szerint azóta is bármikor képes lenne őt lecserélni rám. Próbáltam neki finoman beadagolni, hogy nekem ez akkor sem ment volna és most sem menne. Sosem tudnám családomnak érezni az övét, nem tudnék beépülni ebbe a csilli-villi életbe. Azt mondja szerinte ez egy hülye és átlátszó kifogás, mellette mindent megkapnék, amire szükségem van...

A kérdésem az, hogy ti megértetek-e? Akarom mondani, eltudjátok-e képzelni így az életeteket, amikor nem ebben nőttetek fel?