Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszerűen ne tudj beilleszkedni egy családba?
Előkerült egy régi téma, régi ügy, régi srác. Rákérdezett, hogy anno olyan jól kijöttünk, végül miért pattintottam le, akkor nem magyaráztam meg neki és lehet nem is tudtam volna.
Az ő családja jómódú, anyagilag a felső rétegbe tartoznak és ennek hangot is adnak. A márkátlan cumó náluk nem módi és egy szimpla vacsora mellé is kaptam három poharat, meg kismillió evőeszközt.
A srác nővére és a párja meglepiként jegyeket kaptak az operabálba, stb.
Én még mint egy "barát" megfordultam náluk többször is és mindig úgy éreztem nem vagyok oda való, kínosan, feszélyezve éreztem magam és talán ezáltal ki is ábrándultam ebből ebből a pasiból teljesen. (Akkor még otthon élt) Most van egy csinos, szintén hasonló kaliberű barátnője, de a pasi állítása szerint azóta is bármikor képes lenne őt lecserélni rám. Próbáltam neki finoman beadagolni, hogy nekem ez akkor sem ment volna és most sem menne. Sosem tudnám családomnak érezni az övét, nem tudnék beépülni ebbe a csilli-villi életbe. Azt mondja szerinte ez egy hülye és átlátszó kifogás, mellette mindent megkapnék, amire szükségem van...
A kérdésem az, hogy ti megértetek-e? Akarom mondani, eltudjátok-e képzelni így az életeteket, amikor nem ebben nőttetek fel?
válasza:Én most téged nem értelek, miért akarsz te a családjába beilleszkedni? Ha szeretek valakit akkor aztán tök mindegy milyen a családja, mert egyáltalán nem érdekel. Lehetnek alkoholista csövesek vagy az országban a leggazdagabbak, engem nem érdekel a családja. Nem velük akarok élni. Szerintem neked alapból a sráccal volt bajod, csak a családjára fogod.
A mostani párom családja is teljesen más világban él mint én, de nem érdekel, nem járok velük színházba, meg bálba, azt meghagyom nekik, mert nem érdekel. Ők gazdagok, én meg nem. De ettől még a sráccal évek óta nagyon jól kijövünk és tervezzük az összeköltözést. Sose volt semmi gondunk.
válasza:
válasza:Hasonló a hasonlónak örül. Nekem sem menne, talán nem is akarnék közéjük tartozni, még akkor sem feltétlenül, ha amúgy a srácot megszeretném. Hiába a szerelem, ha egyszerűen egy más világ, nem az enyém, nem érezném otthon benne magam.
"szerinte ez egy hülye és átlátszó kifogás, mellette mindent megkapnék, amire szükségem van..."
Ez meg kicsit olyan, mintha a pénzével akarna megfogni. Nálam ez lenne a dobbantó.
válasza:Igen! Nálunk is ez van. A sztori röviden: félidős terhes voltam a lányunkkal, mikor is a férjem unokatesójai és a keresztszülei itt voltak nálunk. (Mi akkor máshol laktunk még.) Eljöttünk mi is beszélgetni, stb. Búcsúzáskor az unokanővére (véleményem szerint direkt) a férjem volt menyaszonya nevén szólított. Ezen felhúzta magát a férjem, felhívta őket, szó szót követett, férjem mondta, hogy a családjáért (én és a kicsi) akár vérre is menne bárkivel. Ezen ők felcsattantak, hogy mi az, hogy őket, az igazi (?!?!) családjukat eldobná miattunk.
Szóval ő szerintük én egy senki vagyok a díszes családban, a gyerekünk az csak van. Nem egy bonyulult neve van a lányunknak, de mégis a férjem keresztnevén (!!!) szólítja egy-két ember...
válasza:A fő címre válaszolva: Igen, el tudnám képzelni. De a beilleszkedéshez vagy a be nem illeszkedéshez mindkét fél kell. Ha egy családba akar tartozni valaki, az az ő részéről kíván nagyobb alkalmazkodást, viszont ne felejtsük, hogy a család részéről is szükséges némi türelem és jóindulat.
A kifejtést és a hozzászólásokat olvasgatva először az ugrott be, hogy neked miért kéne teperned a srác családjának? A sráccal járnál, nem a családjával. Továbbgondolva viszont ez is kétesélyes. Ugyanaz merült fel bennem, mint az anyósos kérdéseknél. Azaz hogy nem mindegy, hogy maga a srác, aki az egész középvonalán áll, hogyan viselkedik, hogyan viszonyul a családjához és hozzád, eléggé független-e ahhoz tőlük, hogy ne számítson, mit gondol rólad a rokonsága. Nagyon nem mindegy, hogy élete párját, lelki társát keresi-e, vagy egy újabb családtagot.
Másrészt ott van, hogy a jelenlegi barátnőjét bármikor lecserélné rád. Miért jár olyasvalakivel, akit nem szeret igazán, akit bármikor lecserélne?
válasza:Kicsit helyesbítek, mert sokan félreértettek. Igazából a kérdésem arra irányul, hogy ti hogyan élnétek meg egy ilyen helyzetet, illetve talán arra, hogy hogy lehet ezt megmagyarázni valakinek, akinek ez az életforma természetes!? A sráccal a mai napig semmi bajom, de nem akarok tőle semmit és kész, ergo fölösleges ezt vesézgetni, mert nem lesz köztünk soha semmi.
Egyébként ha jobban belegondolok, akkor nem is a pénz zavar. Szerencsére én is egy viszonylag jó módú családból kerültem ki, mondom inkább úgy, hogy hál'istennek sosem kellett agyalnunk azon, hogy mit eszünk hó végén, de ugye a "jó mód" relatív. Mi sosem mentünk 4 michelin csillagos éttermekbe, vagy nyaraltunk Kubában és költöttük a pénzünket márkás cuccokra, amikor sokszor a kínai is megteszi. Mindig volt a pénznek helye, ha más nem, akkor tartalékként gyűjtögettük és én ezt a szellemet is érzem magaménak, ezt vettem át. Olcsóbb, kempingezős, kalandnyaralásokra jártunk, még is úgyérzem ennél szebb gyerekkorom nem is lehetett volna.
Na most ez a család totálisan az ellenkezője annak, amit én vallok, éreztem, hogy csak egy szürke kisegér vagyok, talán még azt is, hogy remélik talál a kicsi fiuk jobbat és velem nem lesz komoly. Amíg otthon lakott ez egyértelműen problémát jelentett, de ammondó vagyok, én szeretnék olyan családba házasodni (mert ugye valamilyen szinten anyósékkal is meg kell barátkoznom), ahol egyenrangú partnerként kezelnek és nem holmi jött-ment söpredéknek. Avagy lakjunk legalább 500 km-re tőlük és nyugodt az életem az év legnagyobb részében legalább.
Egyébként a srácnak is hasonló a stílusa, bár ő sosem kezelt le, de neki a "romantika" egy elit étteremhez vagy szállodáshoz, esetleg fürdőhöz kapcsolódik, nem egy kis hangulatos "kockás abroszos" vendéglőhöz, egy Duna parti sétához, vagy egy szabad strandfürdőhöz, amiket én kedvelek... Ő ilyen helyeken nem érzi otthon magát, én nem.
válasza:Tudod, utálom ezt a kifejezést, nem is használom soha, de rád nem tudok jobbat: a "proletárgőg" sugárzik belőled, de valami hihetetlen módon... Oldalakon át fejtegeted, hogy milyen szörnyű a családja, amiért olyan dolgokat vesznek természetesnek, amit e nem engedhetsz meg magadnak. ... és minden harmadik mondatod az, hogy ha megengedhetnéd, se tennéd meg, mert "ugyan, jó az óccsó is". Úgy hangzik az egész szöveged, mintha az várnád el, hogy a (volt!!) pasid családja kizárólag Tesco gazdaságos párizsit egyen a kedvedért, cseréljék le a ruhatárukat kínai holmikra, és meg ne próbáljanak bálba menni. Érdekes vagy...
Csak egy javaslat: ha nem képzeled modern kori Hamupipőkének magad, akinek a csúnya gazdagok csak ártani akarnak, talán szebb lesz az életed.
válasza:Kedves 18-as! Én abszolút nem várom el, hogy más lecserélje a ruháit, vagy megváltoztassa miattam a szokásait, de ezért cserébe más sem várhatja el tőlem, hogy ahogy emlegetted hamupipőkét játszva átváltozzak valami teljesen mássá, mint ami eddig voltam és olyan helyeken érezzem jól magamat, ahol soha az életben nem érezném.
Ha ebből indulunk ki, akkor semmi keresni valónk egymás mellett, de ismétlem, a kérdésem továbbra is arra irányul, hogy másik betudnának e ilyen környezetbe illeszkedni, avagy akár fordítva, aki ilyen körülmények között él, le tudna-e mondani erről!? Aki erre válaszolt, vagy saját tapasztalatát osztotta meg, annak nagyon köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!