Hogyan tudnám rávenni a férjem, hogy gyorsabban készüljön el?
Én egy 20 perc alatt bőven elkészülök indulásra és a 1,5 éves fiunkat is összekészítem 10 perc alatt, de ezzel a fél órával sokat mondtam. Én hajat vasalok, feldobok egy könnyű sminket, felöltözöm. Gyereket is felöltöztetem és összekészítem a cuccait amit magunkkal viszünk ( innivaló,ennivaló,pelus stb).
A férjemnek annyi a dolga, hogy felöltözzön és bezárja utánunk az ajtót. De neki ehhez sokszor egy óra kell.
Tötyörög a zoknis fiókja előtt vagy 10 percet, közben eszébe jut valami és azt gyorsan meg kell néznie a neten így még szgépezik is. Matat a holmijai között, hogy mi az amit el akar hozni ( ez nekem is érthetetlen), de végül úgysem hoz semmit, hisz minek. Mikor már végre zárná az ajtót még visszaszalad wc-re ami min 15 perc. Mikor már zárná az ajtót még tuti eszébe jut valami amit itthon felejtett és még kétszer visszamegy a lakásba. Az ajtót is kb 5 percig zárja, mert többször leellenőrzi egymás után, hogy bezárta e. A postaládát is kinyitja amikor szemmel láthatóan nincs benne semmi...rengeteg időt pazarol.
A gyerekünk pedig türelmetlen, harci díszben várjuk, hogy végre kegyeskedjen felöltözni és elindulni.
Ha időre kell mennem valahova akkor nem engedem, hogy velünk jöjjön és így nem kések el a gyerekkel, de ezen megsértődik.
Ha szólok neki egy órával korábban indulás előtt akkor pedig lehurrog, hogy mit pattogok amikor 5 perc alatt kész.
Azt is játszottam már, hogy lementünk a gyerekkel a ház elé és mondtam, hogy mi elindulunk, de akkor sem ért le hamarabb. Ilyenkor többször fel szoktam csöngetni, a válasz mindig az, hogy már zárná az ajtót, de én feltartom. Ilyenkor még 15 perc és talán lent van.
Mit lehet vele tenni?
válasza:
válasza:"Készítsd ki a ruháit indulás előtt. "
Már elnézést, nem a kisfiáról van szó, hanem a TÁRSÁRÓL, egy felnőtt emberről!
Az én volt férjem is ilyen volt, én fél óra alatt összekészültem a gyerekekkel akár színházba is(kiraktam nekik a ruhát, mire felöltöztek lezuhanyoztam és sminkeltem), a férjem meg tötyörgött. Mindenhonnan elkéstünk, esküvőről, temetésről, családi ebédről. Veszekedtünk, hogy a "készen vagyok" azt jelenti, hogy a cipőjét húzza az ajtóban, és nem azt, hogy a tervezett indulás UTÁN 5 perccel még pucéran ült a kanapén és gitározott. Mondtam, hogy menjünk, erre ő: de én már készen vagyok! Aztán feltápászkodott és kitalálta, hogy másik ing kell, azt kivasalta, aztán rájött, hogy az nem is illik a kikészített nadrágjához....
A végén már otthagytam a p..ba néha.
válasza:Egy exem volt ilyen,párszor végigjátszottuk,aztán azt hogy fél órával hamarabbat mondtam neki,de az se hatott ,igy rendszeresen hagytam otthon,szégyenkezzen ő a késésért.
Páromban imádom hogy ha kell,5 percbe belefér a felkelés-fogmosás-mosakodás-öltözés.
válasza:párom ilyen..igaz ő nem áll orákig a szekrény előtt...de utolso pillanatban még vmit megnéz a gépen...mondom neki h most állj neki készülni x orakor indulunk...de mindig várok rá...mig felhuzza a tornacipőt...visszamegy a telojáért...aztán zsepiért....kulcsért....akármiért...én meg már hisztirohamot kapok h mér van az h egy kutyasétáltatásnál is várok rá az ajtoban???:D szörnyü....de ezzel együtt szeretem...még ha le is tolom emiatt
24L
válasza:Egész egyszerűen tök más az életritmusotok.
Túl sok mindent nem tehetsz ez ellen. Elfogadtad, hisz hozzámentél és gyereketek is van, tűrnöd kell.
Nekem egy volt barátom volt ilyen. Sokszor össze is vesztünk a tötyörgése miatt. Sok évig tűrtem, de aztán eldöntöttem, hogy nem fogok így élni egy életen át, hozzá nem mentem volna.
Ő is pont olyanokat csinált, mint amit a férjedről írtál. Még reggel tévét is nézett, mondván az nem zavarja a készülődésben, meg több mint egy óráig tartott míg megfürdik, borzasztó. Enni viszont nagyon gyorsan tudott. Meg sokat is. Én viszont keveset és lassabban, és mindig a fejemhez vágta. Az persze természetes volt, hogy én tűrjem az ő időhúzását.
Legjobban azt utálam, amikor bizonytalan ideig a wc-n ült, és mi is már mentünk volna.. Meg mindig annyit zabált, hogy útközben is állandóan wc-re kellett mennie, és bevásárlóközpontok padján ücsörögtem, míg elintézi magát... Fúj.
Úgyhogy ha fontos helyre mentünk együtt, akkor mindig felhúztam a saját kelésemhez képest 1-2 órával korábbra a vekkert, hogy kezdjen készülődni. Amikor sikerült kiugrasztani az ágyból, akkor így el is készültünk egyszerre. Csak rossz volt, hogy még visszaalszok, ő meg zajong közben... De még mindig jobb, mint elkésni.
Azzal meg nem foglalkoztam, hogy ha a munkahelyéről késett, nekem is kellett pihenni.
Mit javasoljak?
Sokat nem tehetsz. Próbálj beszélni vele, hátha elkezdi csipkedni magát. Meg ébreszd te is fel korábban...!
És ciki, nem ciki, amit tudsz, csinálj meg helyette, add a kezébe a zoknit, a többi ruháját, a fésűjét, a reggelijét, stb... Úgy talán nem késtek...
válasza:Próbáld fokozatosan. Béla, fél óra múlva indulunk, készülődj!
Majd 5 perc múlva, Béla 25 perc múlva indulunk, hol tartasz? stb...
A saját hibájából kell tanulnia, ha máshogy nem megy. Hagyd otthon, vidd el a kocsit, hadd menjen utánatok busszal.
válasza:Jajj ez sok wc-zés nálunk is megvan. Sokszor útközben is rájön és várni kell rá, de ez emberi dolog, ezen nem háboroghatok.
Ahogy olvasom nem csak én találkoztam már ezzel a problémával. Nem is érdekelne már, hogy nem tudunk együtt elindulni, de akkor ne venné személyes támadásnak, hogy mi bizony elindulunk időben. Én még soha nem késtem sehonnan még a gyerekkel sem! Csak mikor ő is jött velünk...
Nem tudom más gyereke milyen, de az enyém nem szeret várakozni, pláne nem egy helyben így lent szoktunk sétálgatni míg az uraság elkészül és van mikor elég messzire is elmegyünk mire leér, akkor aztán mérges a telefonban, hogy miattunk fogunk elkésni :D
Nálam ez nem válóok és igen, mindig ilyen volt szóval nem árult zsákbamacskát, csak néha olyan rossz ez és kitör belőlem.
A ruháját elő nem készítem, anyuci megcsinálta mindig, én nem fogom. 30 éves.
válasza: válasza:Ex barátom volt hasonló. Ő mondjuk gyorsan öltözött, ha már nekiállt készülődni, nem volt gond. De mindig nagyon nehezen vette rá magát. És még neki állt feljebb, ha toporogtam mellette, hogy legyen szíves... Amikor nem pontos időre mentünk, hanem például anyámékhoz, már körülbelüli időt sem mertem nekik mondani, hogy mikor érünk oda. Ha azt mondtam ugyanis, hogy kettő körül számítsanak ránk, abból úgy négy-öt óra lett. Pedig előzetesen megbeszéltem az exemmel is, mikor induljunk, nem nyilatkoztam nélküle sosem.
Még ezt el is néztem volna. Azzal is leálltam, hogy nyaggassam a készülődéssel. De ő már azon ki volt bukva hogy ülök és várom, hogy elkészüljön. Ilyenkor látszott rajtam, hogy nyugtalanabb vagyok, de egy szót nem szóltam neki. Mégis kiakadt, hogy miért vagyok úgy besózva.
Akkor telt be a pohár, amikor hétvégi tréningem volt a munkahelyemen és megígérte, hogy elvisz. Tömegközlekedéssel másfél órás út lett volna, kocsival úgy 20-30 perc. E szerint keltem fel és készülődtem reggel. Aztán - hála neki - sikerült úgy negyedórát késnem. Utálok késni, nekem nagyon cinkes volt tizenöt perccel kezdés után bekopognom és sűrű elnézéskérések közt beülnöm a tréningre. A kollégák ismertek, tudták, hogy sosem késtem, pedig messze laktam a munkahelytől. De a tréningvezetőnek (igaz, azóta se láttam többé) akkor is ciki volt így bemutatkozni.
Annyit tettem, hogy mivel nem volt hajlandó megérteni a problémám ezzel, sosem hagyatkoztam rá. Ha anyámékhoz mentem, egyedül indultam el és megbeszéltem vele, hogy ha kedve van, utánam jön. Vásárlást munkából hazajövet, sokszor inkább egymástól függetlenül intéztük. Pontos időre (pl. munkahelyre) pedig nem fogadtam el tőle, hogy elvigyen. Inkább önállóan intéztem mindent, az volt a biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!