Jogosan haragszok szerintetek?

Nézd, ez egy baromi bonyolult dolog, és nem is igazán értheti az, aki nincs ebben benne. Nálunk is ebből volt a legtöbb konfliktus a Szerelmemmel, mindent kicsit másképp mondtam el, vagy el sem mondtam, nehogy probléma legyen belőle. Engem ebből 1 év volt "kinevelni", de még most is baromi nagy a kísértés, ezért mindent elmondok gyorsan, őszintén.

Nálam a probléma a családi háttérben gyökerezik, itt én továbbra is folytatom a kamuzást, mert velük nem lehet őszintének lenni, mert megy a susmus. Gyerekkorom óta azt hallom, hogy " de ezt ne mondd el anyának/apának/maminak/papinak stb " de ha rákérdez, akkor mit csináljon az ember?

Mondok egy példát. Apukám nagy kocsmázós volt, és minden alkalommal, mikor ketten mentünk el valahova, tuti beugrott 1,2,3,4 fröccsre. Hazaértünk, tök nyilvánvaló volt, hogy ivott, de amikor anyukám rákérdezett, hogy hol voltunk, akkor én azt mondtam, hogy csak boltban. Mert ha elárultam, akkor apukám rögtön jött azzal, hogy ne legyek áruló.

Ugyanez nagyszülőknél, ne mondd el nekik, hogy kaptál ezt, meg azt, mert úgy tudják, nincs pénzünk. És ha megkérdezik, hogy "ez a baba új?" 6-7 évesen már reflexből mondod, hogy nem, már régi.

Ha xy mondd valamit magáról, ami tök bugyuta dolog, pl hogy zöldre festette a haját, és más rákérdez, hogy "na mi van xynal?" én azt mondom nem tudom, nehogy véletlenül sz.rt keverjek.

Baromi nehéz dolog, főleg, hogy nekem családban tényleg MUSZÁJ hazudoznom, mert mióta próbálok őszinte lenni, folyamatosan más hibáiért is rajtam csattan az ostor. Háromféleképpen hallok egy sztorit háromféle helyről, de nem mondhatom, hogy nekem ezt már más mesélte, mert akkor az fogja megszívni, hogy miért mondta el nekem...

Néha felhív anyukám, mondjuk délben, hogy kiteregettem-e, és én azt mondom igen, pedig nem lenne belőle gond, ha nem, mert 5ig van időm, mégis reflexből jön a hazugság. Valaki kicsit is vádlóan szól hozzám, és rögtön mindent tagadok, még akkor is, ha igaz a dolog.

Tudom, hosszú lett, de sejtem milyen nehéz lehet a párodat megérteni. Szerencsére a barátomnak elég türelme volt hozzá, és ha félek neki elmondani valamit (beleolvastam az üzeneteibe pl (egyszer fordult elő!), lelkiismeretfurdalásom van, hogy miért nem mondom el, és ha elmondom, ő nem haragszik rám. Ez egyfajta sikerélmény, ezért nem fogok félni az őszinteségtől vele, hiszen tudom, hogy normálisan fogadja, és nem lesz belőle harmadik világháború.

Beszélgessetek sokat, idővel majd kialakul. Kitartás! 18L

22:18:

Nem vagyunk rokonok? Az én családom is ilyen,sosem lehet senkinek semmit mondani,mert mindig én avgyok aki elszólom magam.És sokan vannak,sose tudom ki mit mondott...idegesitő

Párom engem is "nevel",egyszerűen belémivódott...

Kérdező: ne haragudj rá,nem akart rosszat