Apámmal rossz a kapcsolatom, most lebetegedtem, apám meg felhívta az orvosomat a hátam mögött, az orvosom elmondta nekem, és azt is, hogy apám kérte, hogy ne mondja el, amit az orvossal beszéltem, elmondhatja apámnak?

16:18 - Nem.

Én egyszerűen csak semmilyen téren nem felelek meg a szüleim elvárásainak.

- kitűnőre érettségiztem, mellette ECDL-t és középfokú nyelvvizsgát szereztem

- főiskolán végzős vagyok már (nehéz témájú szakdolgozattal, de azért csak megírom)

- miután nagy nehezen sikerült elfogadniuk, hogy dolgoznék (mivel nem szívesen engedtek dolgozni még diákmunkára se, de zsebpénzt se kaptam), dolgoztam főiskola mellett

- 10 éve énekelek egy sikeres kórus tagjaként (idén ősszel is nemzetközi versenyre megyünk)

- jó barátaim vannak egy keresztény közösségből (a szüleim is vallásosak, de apámat nem tekintem hitelesnek, mert ő az a típus, aki ájtatoskodva megy be a templomba, és miután hazaér, provokálja anyunál a veszekedést)

- már 4 évesen lányként hamarabb tanultam meg bánni a számítógéppel, mint apám, aki irodai munkájához használta (20 évvel ezelőtt, amikor a grafikus képernyő és az egér sehol se volt még)

Olyan dolgokat értem el önerőmből nélkülük, amit ők nem értek el, vagy tehetség vagy lehetőség vagy bátorság hiányában.

Nézd, én csak a tényeket írtam le egy előtted válaszoló hozzászólására reagálva. Nem érzem úgy, hogy el lennék telve magammal, nekem vannak álmaim, voltak céljaim, amiket elértem, és megszenvedtem, főleg, mert a családtól (főleg apámtól) mindig csak azt kaptam, hogy hülye vagyok, és élhetetlen. Nem volt könnyű, de ezeket el akartam érni, és az éneklést meg szeretem csinálni, és sikerült, annak ellenére, hogy apám hülyének néz, és ki is mondja.

Féltékeny lenne, nem tudom, de nem akarom, hogy közöm legyen hozzá, akár úgy, hogy az orvosomat faggatja ki.

De ha ilyen rosszmájú megjegyzést teszel, lehet, hogy te féltékeny vagy, de nem számít, csak gondold végig, hogy ha neked van vagy lesz gyereked, te lehülyéznéd, amikor nem hülye?