Hogy tudnám kiverni a fejemből? Ha pedig csak egy vágy, sóvárgás, miért nem múlik már el?

Rendesen élünk a Párommal,harmóniában,most költöztünk külön,bár eddig is együtt éltünk,csak a szüleimnél.Tervben van az eljegyzés,az esküvő,lassan a baba is néhány éven belül,erre én most őrülök meg?!Van egy férfi,akivel mindig is kölcsönös volt a szimpátia,csak sosem kerültünk közelebb egymáshoz,hol neki,hol éppen nekem volt valakim.3 éve vagyok a Párommal,szeretem,mert hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem.De akkor mi ez az egész?Munkahelyről az ablakból lesem,mikor teker ő is a munkahelyére,alig várom,hogy találkozzunk szórakozóhelyen,vagy ha hazautazom a szüleimhez,igyekszem "véletlen" találkozókra szert tenni,amire sok lehetőségem nincs,mert általában a Párommal együtt megyünk.Rengeteget gondolok rá,és már-már azon gondolkodom,hogy gyakorlatilag érzelmileg megcsalom a Párom,olyankor rosszul érzem magam,de mégsem múlik el a vágy a másik felé.Mit tehetnék?Nem csalom meg a Párom,de belegondolok,ha ő lenne ugyanígy-olyankor féltékeny vagyok és utálnám látni,ha mással lenne,tehát képtelen lennék elengedni.De akkor a másik miért vonz ennyire?Miért pont most?Miért nem 3 évvel ezelőtt?Hogy tudnék kevesebbet gondolni a másikra?Vagy kiverni a fejemből?(Kb. két hónapja tart)