Mit csináljak? Várjak, vagy hagyjam az egészet és verjem ki a fejemből?

Már régóta tetszik egy fiú a városi gimiből. Nagyon helyes. De ő sajnos szerintem még a létezésemről sem tud. Amikor voltunk korizni nem rég és ott volt nem is nézett rám, de én egész végig rá gondoltam. Utána olyan rossz érzések voltak bennem, hogy milyen jó lenne ha legalább barátok lehetnénk, ha nem is több, de én még ismerni se ismerem. Ma a suliban egész délelőtt fura érzéseim voltak. Fájt nagyon, hogy a fiú tudomást sem vesz rólam, és én annyira akarom őt. De egész nap ez volt, még itthon majdnem el is sírtam magam, hogy hogy lehet ilyen bonyolult ez az egész. Nagyon sokszor látom a fiút és látom, hogy nagyon kedves a barátaival. Lehet, hogy én most szerelmes is vagyok? Még ilyet soha nem éreztem. Folyton az arcát próbálom felidézni magamban és az interneten az ismerkedős oldalra feltett képeit nézegetem. De mégsem ismer és még sosem beszéltem vele semmit sem.

Nem sokára abba a gimnáziumba fogok járni, és reménykedem, hogy úgy könnyebb lesz vele összeismerkedni.

Szerintetek felejtsem el az egészet, vagy várjak a gimiig? Mit csináljak? Szörnyen érzem magam miatta. Segítsetek!

L/14