összeköltözés 18-19évesen?

Akkor sem!

Hülyeség!

Azért kíváncsi lennék, miért hülyeség az előző szerint. Minimum indokolná meg, ha már nem tud normálisan véleményt nyilvánítani. Amúgy biztos sokan le fognak beszélni róla, ezt jelzem előre, de neked kell érezni, hogy készen állsz-e rá vagy sem.

Most leszek másodéves, tavaly óta együtt lakunk. Nekem egyelőre a szüleim fizették a bérlet meg a rezsi rám eső részét. Nyáron dolgoztam, hogy ne kelljen mindent nekik fizetni. Második félévtől kaptam ösztöndíjat, ez majdnem fedezte a bérleti díjat. Suli mellett korrepetáltam. Én főztem majdnem minden nap. És tudtam tanulni is. Ha olyan szakra jársz dolgozhatsz, lehetsz például árufeltöltő vagy pénztáros.

Októberben töltöm be a húszat, a párom pedig 22 lesz. Mi hárman lakunk kétszobás albérletben, így még kevesebbet kel fizetnünk. Ajánlom ezt nektek is.

én 17 múltam, a párom 20 volt, mikor összeköltözünk. én még középsulis voltam, ő már egyetemista. eleinte a szüleimmel éltünk, később csak anyummal, míg le nem érettségiztem. sosem terveztük, így alakult. szüleim elváltak, így segítség volt anyumnak, nekem hogy ő itt van. mióta énis pestre kerültem már külön élünk, ugyan nem albérletben, hanem saját lakásunk van(ill szüleimé). ő dolgozik suli mellett, részben abból élünk, ill támogatnak a szüleim. nekem mindig ment a tanulás, az volt az első. az orvosira készültem, szóval nem hanyagolhattam, most meg már oda is járok, szóval szintén nem lehet nem tanulni. csak eleinte újdonság az egész, később megszokod, hogy sokat vagytok együtt, így a tanulásra fordított idő nem fog hiányozni. mi vizsgaidőszakban totál elszeparálódunk, külön szobában tanulunk, így csak a könyvek vannak, nem megy el az idő beszélgetésre. aztán vizsgák utáni szünetben mindent bepótolunk. nekem nem kell dolgozni, nem is érnék rá, de sok ismerősöm tanít gyerekeket suli mellett, pesten jól lehet vele keresni.

szóval eleinte féltem tőle, de az együtt élés az életem, el sem tudom képzelni nélküle. nekünk valahogy kialakult így egy rendszer, megszoktam. mindkettőnknek jó, mert megteremtettük egymásnak a feltételeket ahhoz, hogy tanulni tudjunk, szóval hogy mindent úgy csinálhassunk, ahogy akarunk.

más csoporttársam is él a párjával, ők is nagyon jól megvannak.

én úgy voltam vele, hogy jelenleg ez így nagyon jó mindkettőnknek, aztán hogy mi lesz majd x év múlva az most nem érdekel. ha szeretnétek vágjatok bele, nem vagytok egyedül. én drukkolok.

utolsó vagyok. szoktam főzni, persze. egyrészt szeretek, nem is csinálom rosszul és jóval olcsóbb, mint az éttermek, na meg finomabb is. de olyan is van, hogy ő főz nekem. meg persze a mosás, takarítás. egy háztartásban ez is benne van, de meg lehet osztani ésszerűen a dolgokat.

szerintem nyugodtan beszéld meg anyukáddal, mondd el neki az érveket, biztosan nem fog ellenkezni. én anyum teljesen megbízik a páromban, tehát nem volt gond, de ha segít akkor a párod is beszéljen anyukáddal, hogy tudja, teljesen nyugodt lehet felőled. sok sikert!

Szia!Én is 18 voltam,mikor összeköltöztünk!Főzök,mosok,takarítok és még itt van egyenlőre anyukám pénzügyileg,mert még csak a párom dolgozik!

A tanulásról annyit,hogy én lusta voltam mindig és ezért közepes tanuló!Mikor a párommal összeköltöztünk(az ő családja miatt)akkor érettségiztem...kitűnőre!Sokat segített a tanulásban és volt idő együtt lenni+ a házimunkára is!A boldogság rendkívül erőssé tesz!!!!